Mostanában a kevés szabadidőmben legtöbbet a hímzőtűt forgatom. Így a hímzés minden mást háttérbe szorít. Pedig vannak szépséges új fonalaim is. Gondolatban csinos pulcsivá szeretnének alakulni ;)

Szóval hímzés. Irina Veber mintáját bökögetem, szépen alakul úgy gondolom a fele már elkészült, szépen kirajzolódott már a fő motívum. A DMC fonalaknál néhányat lecseréltem kézzelfestett fonalakra főleg a virágoknál. Így egy picit megfűszerezi az amúgy is bájos mintát.

Az új esztendőben nagy lelkesen vetettem bele magam újra a hímzésbe. Tele tervekkel, ötletekkel, mit és főként hova. Újat kezdeni mindig jó.

Ezt szerintem sok tű kollegina ismeri, mind a kötős, mind a hímzősök egyaránt.

Sajnos én sem vagyok kivétel...így ahelyett, hogy befejezném már a haranglábat, elcsábultam egy újra. És már meg van a soron következő darab is.

Egy valami gyönyörűség. Na de arról majd később.

Szóval az úgy volt, hogy Jucus említette, hogy egy orosz tervező csoportjába belépett. Irina SAL-t hirdetett, aminek én sem tudtam ellenállni. 

Ezt a szépséget választottam, a fonalaknál egy kicsit variáltam és elkezdtem.

Nyugtassatok azért meg. Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül ezzel, hogy nem csak én vagyok ilyen csábulós.

Botanikai minta lapok

Régóta húzódó projekt, épp ideje lesz ha elkészül. A múlt hétvégén felmértem a félbehagyott hímzéseket. Van néhány...

Elsőként a haranglábat folytattam, mert nem álltam vele rosszul. Egy gyors fénykép a mai álllásról, ezzel a tempóval hamarosan készen lesz.
A helyét még nem találtam meg. A pipaccsal együtt azért van hely igénye.

Januárban a hímzésé volt a főszerep, bizony a kötés nagyon a háttérbe szorult. Pedig van motívációm. Megérkezett a szépséges szülinapi fonalam. Bilum Zsófi festette és a tesómtól kaptam. Terveim szerint egy pulcsi lesz.

Január

Néhány éve...jó néhány éve megígértem magamnak, hogy minden hónapban vagy legalább évszakonként készítek egy apróságot. Csak úgy, a saját örömömre, valami kis haszontalant vagy hasznosat ;) Őszintén szólva ez nem igazán valósult meg, így ebben az évben is ígéretet tettem. Persze sok helyes kis hímzett apróságom van, néhány saját munka és néhányat úgy kaptam tűbarátnőktől. Egy a közös bennük, hogy mindegyiket imádom és nagy becsben vannak. Jut belőlük a hálószobába, a nappaliba, a konyhába is.

Januári választottam ez a helyes vörösbegyes, bogyós téli apróság. A tervezője ismeretlen, a pinteresten jött velem szembe a grafika.

Idén télen sajnos kevés madárka látogatja a kertünket. A kosztosaink leginkább cinkék, verebek, gerlék. De néha, sétáink során volt már szerencsém megpillantani vörösbegyet is, ahogy vörös mellénykéjében egy bokor alatt kutatott eleség után.

Az első

Néhány éve Szilveszter estéjén elkezdek egy új projektet. Az utóbbi években valami kötött és jó (lenne) ha piros és leginkább egy pulóver. Mert Anettől így tanultuk. Na ez nekem sosem piros,

pedig mindig tervezem, és igen ritkán pulcsi.

Decemberben kitaláltam, hogy szeretnék egy saját magam által bekötött naplót készíteni. Úgy döntöttem, hogy újévi projektnek hímezni fogok és könyvet kötök. Viszont ráfoghatjuk, hogy piros vagy valami olyasmi, távolról. ;)

Imádatos volt, élveztem minden percét a hímzésnek. A könyvkötészet pedig új kihívás volt számomra.

Tanulságos volt, vannak hibái a darabnak, levontam a konzekvenciákat. Viszont minden pillanatát élveztem, szóval lesz még folytatás.

És ahogy kell, a szabadsag utolsó napjaira elkészült, beüzemeltem es azóta táskám lakója, tennivalóim, gondolataim örzője.

2019/2020

Néztem az utolsó dátumot, 2 kerek éve nem írtam, sőt már néhány nappal el is múlt.

Rég nem készítettem évértékelő tablót az elkészült munkákból, az újfajta évértékelő nem szokásom, papíron semmiképp,

max fejben vonok le némi következtetést.

De ez az év vége más. Végig gondoltam és akárhogy is kutatok emlékezetemben, az elmúlt évben siralmasan,

megdöbbentően kevés alkotás született a kezeim között.

Persze, mondhatom azt, hogy ez az év más volt, más fronton teljesítettem,

ami kétségbevonhatatlanul tény. De ezzel együtt hiányzik az alkotás.

Azt nem mondom, hogy semmit nem készítettem, és több minden félig kész van már, de az elkészült, befejezett munka kevés.

Szóval álljon itt figyelmeztetésnek a részemre, hogy az alkotás fontos része az életemnek,

a lelki egyensúlyomnak, tehát fontos. Fontos, hogy szakítsak rá időt.

És az is fontos, hogy egy munkát vigyek végig, mert a végig vitt, befejezett munka után érzett elégedettség is része az alkotás örömének.

Fontos része.

Azt nem tudom, hogy látja-e, számon tartja-e még valaki a blogomat,

kicsit olyan érzés, mint egy palackba zárt üzenet, ami hányódik a tengeren.

Valaki kifogja és elolvassa a benne lévő írást, vagy sziklának csapódik és elenyész a habokban.

Tehát, viszlát 2019, üdvözöllek 2020.