Halloween

Nagyon jól és gyorsan eltelt számunkra is ez a négy nap. Volt benne minden, pihenés, utazás, játszás, emlékezés.

Egy kis őszi mintával készültem, a konyhai ablak kilincsen kapott helyet. Így szem előtt vannak mindig az aktuális lógókák, párnácskák, vendégeink mindig megcsodálják őket. De, ami a fő szempont, nekem is gyakran pihen meg a szemem egy-egy pillanatra rajtuk. :)

LHN "Pumpkins"

Zweigart, Belfast 264, 

Threads: The Gentle Art Burnt Orange, DMC multicolor 4130, DMC

Asztali díszünk ebben az évben a gyümölcsös tál, a farkas alma és ez a helyes tököt formázó aroma lámpa lett, melyet nem tudtam ott hagyni, annyira helyes és mi fő, hogy ritka módon nagyon szép és igényes a kivitelezése.

Idén is faragtunk tököt, bár ez egy kicsit rendhagyó módon történt. Sikerült egy kissé éretlent választani, így nem ment egyszerűen és könnyen. Apa segítségét is igénybe vettük, bizony előkerült a véső és a kalapács is. :)

Patrícia jelmezes Halloween partyn vett részt. Borzasztóan élvezte, volt ijesztgetés, zene, tánc, cukorka gyűjtés a sötétben a szabadban, finomságok... Sokféle jelmez terv után ő lett "Lucifer a fekete cica".

Szakítottunk időt egy kis sétálásra is. Nagyon szeretem ezt az időt, a természet sokrétűsége teljesen elvarázsol. Az idő gyönyörű volt, kár lett volna kihagyni és egész nap csak a szobában üldögélni.

 

 

Erdély - Kőrösfő

A képek a Kőrösfői református templomban készültek, még tavaly nyáron az erdélyi kórus utam alatt.

Valahogy eddig elmaradt a mutogatása, pedig... mikor beléptünk a templomba az első,

ami a szemembe ötlött a helyi asszonyok által készített rengeteg hímzés volt

és rögtön ti jutottatok eszembe.

A hazai hímzős-kötős-kézimunkázó barátaim.

Erdély 1.

2009. júliusában Erdélyben turnézott a kórusunk. Kíváncsian vártam, hogy saját szemmel is lássam az oly sokat emlegetett régi magyar tájakat, melyet az olvasmányainkból, médiából, történelemkönyvekből már egy kissé megismerhettünk.

Egy kis történelmi áttekintés:

Erdély földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak.
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.
Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége.
A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor a Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. A magyarok fokozatosan megszállták Erdély egyes részeit. Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így már a Magyar Királyságba olvasztás előtt is magyar fennhatóság alatt volt.
Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. Az utóbbiakat akkor vlachoknak (oláhoknak) nevezték, és a megtelepedésükre vonatkozó első hivatkozások a 13. század elejéről származnak

Tervezett körutunk a történelmi Erdélybe vezet, melynek főbb állomásai, Kolozsvár – Nagyszeben – Székelyudvarhely – Illyefalva – Nagyvárad.

Első nap: július 11. szombat

Szombat reggel izgatottan toporgunk az almazöld mercedes buszunk mellett, viszonylag gyors bepakolás után útnak indulunk a román határ felé. Csendes a busz, néhányan halkan beszélgetnek, néhányan a hajnali alvást pótlandóan szundikálni próbálnak. Az alföld egyhangúsága engem is elringat, le-lecsukódik a szemem. Egyenlőre fogalmam sincs még arról, hogy az elkövetkező 9 napban komoly erőfeszítésembe fog kerülni, hogy amint busz kerül a fenekem alá, ébren bírjak maradni.
Átlépjük a határt és végre emelkedni kezd a táj és egykettőre fent vagyunk a Király-hágón.

Sallai Márti, magyar-történelem szakos tanár kórustagunk közben Erdély történetét mesélte.
Menetközben a buszról megtekintettük a régi Boncza kúriát, Márti mesélt Adyról, Csinszkáról.
Kőrösfőn sétáltunk, megtekintettük a híres kirakodóvásárt és a kőrösfői református templomot. A négy fiatornyos templom 1764-ben épült, középkori templom alapokra. Ekkor készült kazettás mennyezete is, melyet nagy részben Umling Lőrinc festett. A templom majd minden szegletét kalotaszegi asszonyok hímzett munkái díszítik.

Miután hiába kerestük a kopjafás temetőt szép lassan visszasétáltunk a buszhoz és irány Kolozsvár, szállás és a vacsora a Református Teológia Internátusában. Nem sejtve a miránk váró négy derekas emelet megmászását teljes menetfelszereléssel, mert ugyebár lift az nincs. Hogy is lenne, nem a hotel ritzben vagyunk, pláne, hogy a hely szelleme nem is engedi elkényeztetni a teológus tanulók testét és lelkét. Nos, a túrát a mosdó és a fürdőhelység után már nem is említem. A megpróbáltatások után megérdemelten ülünk vacsorához az internátus éttermében. Mely után a levezető esti séta elég rövidnek bizonyul Kolozsvár belvárosában. A sötét és a szemerkélő eső elől hamar egy jó kis kocsmában köt ki a társaság java, ahol anekdotázás közben jóízűen csúszik le a söröcske. A köz rökönyödésére én egy finom csésze angolos fekete teával jutalmazom magam.

Kirándultunk egy kicsit...

Amolyan kis lazítás gyanánt, kirándultunk egy kicsit. A gyerekek korcsolyáztak, bicikliztek a bécsi Dunaszigeten, másnap megnéztük ezt a különleges kastélyt, Bécs közelében. Magánkézben van, egy család tulajdona. A 30 éves háborúban lerombolták - majd később újraépítették, korabeli elemekből. Bent is jártunk, de sajnos nem lehetett fényképezni. A konyha nagyon különleges volt, talán az tetszett a legjobban. Nyáron - vagy jövő nyáron? lesz egy új Nicolas Cage film, Boszorkányok ideje? címmel, ebben a várban volt a forgatás.

A vár közvetlen tövében egy madárröptető van. A világ minden tájáról mutattak ragadozó madarakat, melyeket itt tenyésztenek, nevelnek, tanítanak. A nézők között repültek a madarak, szárnyukkal a hajunkat borzolták. Patri eléggé félt. :) Persze előzőleg figyelmeztettek, hogy ne kapkodjunk a kezünkkel, ne emeljük fel, ne mozogjunk. Nagyon érdekes volt.