"Selkie" mini poncho

Új, őszi fonalak elcsábítottak és saját terveimet módosítva egy könnyed őszi felsőbe kezdtem. Bár épp a napfényt kénytelenek vagyunk mellőzni, azért én bízom benne, hogy mire elkészülök a napocska is kisüt újra és még tudom hordani az én mini ponchomat.

 

Happy Dance - Poncho -> Stóla

Pantons, color: Natural Wood

65*175 cm - 480 g - 600 m

A készre kötött stólámon már csak az utolsó lépés volt hátra, a blokkolás. Az őszi szünet nagyon jókor jött, Hortenzitával megbeszéltünk egy tali napot, mikor újra meglátogatnak a lánykájával és segít kifeszíteni a stólámat. Nagyon jó délelöttöt töltöttünk együtt. Sokat beszélgettünk, kötés horgolás ügyben eszmét cseréltünk, főként én kérdeztem, Zita magyarázott, Laura jókat nevetgélt. Közben pedig áztattuk, öblítettük, szikkasztottuk és végül milliónyi gombostűvel kúszva-mászva blokkoltuk a stólát.
Közben megsült Melcsilla meggyes lepénye és jutalomképpen egy jót falatoztunk. Nagyon köszönöm a segítséget mégegyszer, szerintem még most is ott térdepelnék és tüzögetnék egyedűl :)
Ma délelőtt szabadítottam ki a művet a fogságból, nagyon kiváncsi voltam már, hogy milyen lett. Nem tudom nektek, hogy tetszik, de szerintem nagyon klassz lett. :) Tudom, hogy messze van a kendő csodáktól, de most nagyon lelkes lettem tőle. A színét legjobban a kerti képek közül az élénkebb mutatja meg.

Egy poncho metamorfozisa :)

Még talán emlékeztek, ponchot kezdtem el kötni a Pantons fonalból. Csak hát nagyon szúrta a nyakam, így lebontottam és újra kezdtem, mint stóla. Mivel időm az nem túl sok, így míg Patrim balettozik, addig én kötögetek reá várva. Jött a nyári szünet, kötés állt, most viszont belehúztam - és íme elkészült. Bár a kifeszítés, szárítás még hátra van és képet is nehéz csinálni a fényviszonyok miatt, de talán a lényeg látszik.

Ezt a helyes afrikai ibolyát gondoltam megmutatom, a virágja hatalmas, talán a kezemnél le lehet mérni a méretét.

Poncho - utolsó bejegyzés?

Asszem igen. Eléggé elvagyok keseredve - ugyan elég szépen haladtam, már magamhoz mérten a kötéssel, de nem igazán tetszik. A bővítések valahogy nem jönnek ki szépen. Nem ilyennek képzeltem el. Aztán ma ráhuztam a fejemre - kb akkora mint egy pártedli a babákon és persze garbó nyaka van. Nos az egyik, hogy szúrja a bőrömet, nem kellemes az érintése, pedig kézen fini puha, de a nyakamat iritálja. A másik - mintha egy barna tehén nézne vissza rám a tükörből, belegondoltam mi lesz ha készen lesz és jajj nem tetszett, amit gondolatban láttam. :((( Így most nagyon-de nagyon tanácstalan vagyok. Már évek óta valami ilyesmire vágyom, de most elrettentem. Dolgozom vele és kiköt a szekrény mélyén vagy elajándékozom, mint régebben a kötött pulcsik 98%-át? Nem tudom mi tévő legyek. Láttam egy szép stóla mintát - mintás, kicsit csipkére hajazós, sávokban, de nem áttört csipke. Már felmerült bennem, hogy azt kellene inkább megcsinálnom ebből a fonalból... Ti mit csinálnátok? Mit csináltok ilyen esetben?

Poncho - második jelentkezés

Amint látjátok némileg megváltozott a darab kezdeti külleme. Vagy mondhatnám azt is, hogy gyenge kezdés után erős visszaesés. :)) Szóval, az úgy volt, hogy nagyjából az előző fénykép után, mikor leültem folytatni a kötést, feltünt egy csavarintás, mint a goordiuszi csomón, az az kioldhatatlanul megcsavartam az összekötés közben. Az egyetlen gyógymód a totális visszabontás volt. Közben beszéltem AmotaEvivel és ő javasolt említett egy szaporítás módot - megpróbáltam és jónak tűnt - így most elkezdtem felülről. Fő a változatosság. :))

Sokat nem haladtam, mert szülinapi partyk követik egymást minden hétvégén. Így jár, aki 5 nap különbséggel időzíti gyermekei születését. Múlt vasárnap 6 kisgyerek extra sebességgel pakolta szét a lakást. Most szombatra is társaságot várunk, most 8 kiskamaszunk lesz. :)

Poncho - a kezdet...

Nagyszabású munkába vágtam a fejszém. A kötős kislányok teljesen felcsigáztak és már régóta szerettem volna egy ponchot. Erika segítségével nekem is lett ilyen szépséges pihe-puha Pantons fonalam. Nagyon szép, és érdekes barna színe van. Néha mintha lilásan is megcsillanna. De nem csillámos, ne értsétek félre. Szóval ő lenne az:

Aztán vettem egy nagy levegőt és belecsaptam a lecsóba. Körbe kötöm és alúlról haladok felfelé, mert inkább fogyasztani szeretném a szemeket. Így 376 szemmel indultam el. Hááát, mit mondjak, ezek a sorok eltartanak órákig mire körbe érek. Főleg a kezdés volt a lassú. Mire felhurkoltam a szemeket és az első sort lekötöttem, huuhh.

A minta abszolute egyszerű, semmi csipke, csak néhány fonat lesz benne. Mivel mintám nincsen hozzá, én számolgattam ki, hogy mit-merre-meddig, van bennem némi drukk.

Jó lenne elkészülni vele, mire elmúlik ez a szibériai zimankó.

Újdonság számomra bambusz kötőtű is. Sajnos vegyes véleménnyel vagyok róluk. Maga a tű nagyon jó, de a két tűt összekötő madzag nem damil, mint az általam megszokott teflontűknél, hanem valamilyen üreges műanyag cső. Ami nem lenne baj, mert ahogy vastagodik a tű, a madzag is vastagodik arányosan és ez nagyon jó, de sajnos nem csúszik hanem tapad. És ezzel bizony bajlódok kissé, hogy odébb tessékeljem rajta a szemeket. Ha van valakinek ötlete, aki már használt ilyen tűket azt szívesen veszem.

Így állok jelenleg a "ponchommal".