... bizony, észre sem vesszük és itt a karácsony. Többen írták, hogy elcsendesedtek a blogok, mindenki ritkán jön. Megnéztem az előző bejegyzésem dátumát és hát nem tegnap volt. És még csak azt sem mondhatnám, hogy rengeteget alkottam. Valahogy rohan az egyik nap a másik után. Persze mindig van valami. Már második hónapja megy az ovi, és Patri nagyon jól érzi magát, aminek nagyon örülök. Sajnos az október eléggé náthásan köhögősen telt, a gyerekek egymást fertőzik körbe-körbe. Így most a második hetet tölti itthon a lányzó, persze most őszi szünet van a suliban így mindenképp itthon maradt volna, kicsit boldogítani a családot. :) És közben kikúráljuk őnagyságát. Napi háromszori játékunk, a háromféle orrspay fújkálása, a negyedik lötyit csepegtetni kell a teájába.
Közben anya szerencsésen túl van a műtéten és nagy örömünkre már itthon lábadozik. Nagyon jó látni a megkönnyebbülését, és hát elárulhatom nagy kő esett le az én szívemről is. Nagyon izgultunk mindannyian. Emlékbe megkapta a csavarokat, nem semmi méretűek, nem bízták a véletlenre a dolgot.
A héten még pihi, itthon a teljes család, sőt a hét vége felé még Győrbe is ellátogatunk. Aztán jövő héten mozgalmas napjaim kezdődnek. Egy kezeléssorozatot kezdek el, aminek következményében talán két hónap múlva... talán... javulni fog a gerincem, a hátizomzatom és a tudomisén mim állapota. Mert persze érthetően, egyértelműen senki sem bír fogalmazni. Jópofa, hogy az orvosok időnként homlokegyenesen mást mondanak a kezelésekről... tornázni kell - nem szabad tornázni ... feküdni kell - nem szabad feküdni. Na majd megokosodok jövőhéten. Úgy is ott töltöm a fél életem.
És egy ici-picit azért hímeztem is. Krisztiánnak már egy ideje ígérgetem, hogy megcsinálom az ellenörzőborítóját. Sikerült megegyeznünk a mintában, színben... és... végre elkészült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése