Egy kis kitérő...

 

Traveling Woman kendő

Telik múlik a nyár, a szabadságom a vége felé közeledik, pedig én nagyon élvezem ahogy nyugodt ütemben hömpölyögnek a napjaink. Ez is az is belefér, kert, virágok, hímzés, kötés. Mikor épp mihez van kedvem.

Tavasszal elég sokat töprengtem, próbáltam ezt-azt mit is kössek, milyen mintából, na és melyik fonalból. A többféle kötés-bontás (férjem roppant jól szórakozik rajtam ilyenkor) után a TW kendő mellett döntöttem, Rikker féle, barnára festett gyapjúból. Még nincs kész, az utolsó rész van hátra.

Több szempontból is izgatott ez a minta, egyrészt tetszik a motívum, másrészt az íves kendők kanyarodása már nagyon régen foglalkoztat. Igazság szerint nem kaptam rá kielégítő választ, mikor kérdezősködtem erre-arra. Azt hiszem megleltem, és majd egy nagy levegővétel után vékonyabb fonalból nehezebb mintával is megálmodok magamnak egy extra csipkekendőt. Na nem most, majd később. Előbb még egy kellemes sütőtök színű kardigán fog következni.

Visszatérve a kendőhöz, könnyen köthető egyszerű minta, az olyanok mint én, lassan gyakran letéve kötők is nyugodtan bevállalhatják, nem lehet elfelejteni, és a minta adja magát, segít, hogy mit kell csinálni. Maximum a két végén kell a papírba kukkantani, hogy most mi is következik.

Virágom, haj virágom...

Régen mutattam már virágokat, hiszen ha nyílnak nekem öröm minden pillanat, de nektek talán már unalmas. De azért ezt most nem hagyom ki. :)

Hibiszkuszaim kissé lustálkodnak, még csak kettő hozott virágokat. A Fire Works fajtám idén kicsit világosabb narancs színben tündökölt mint eddig.

Ez a pici pedig az első Lantanam, nagyon tetszik, létezik belőle más szín is, résen leszek. :)

Pipacsok a szélben...

No nem a szélben, hanem a vásznamon, de valamiért ez jutot eszembe...

Magamhoz képest sikerült sokat haladnom, szerintem egész jól alakul már a barna pipacs szál is. Főleg ahhoz képest, hogy bizony sok mindent kibontottam, például a zöld szárakat teljesen. Más tonusú színeket választottam és újra hímeztem. A meglévő barna részeket is kibontottam, még egy színt közbeiktattam, hogy még egy kicsit árnyaltabb legyen. 

Bővült a család...

... két kis cicalánnyal. Az én kis human cicám eddig borzasztóan félt minden állatkától és ez egészen zokogásig fajult ha épp szembetalálkozott eggyel. De most valami változott és elkezdte mondogatni, hogy kiscicát szeretne. Igaz én annyira nem vágytam rájuk, de megbeszéltük, ezt nem lehet kihagyni. Így történt, hogy Sofi és Cukorfalat hozzánk költözött.

Levendula párnák - Lavender Pillow

Fárasztó volt a múlt hét, minden nap délutántól késő estig tartottak a próbák, de azért délelőtt volt időm ezt-azt készítgetni is. Még jó hogy, szabadságon vagyok. :)

Fiatal levendula töveim szép virág mennyiséggel örvendeztettek meg, így én is készítettem csokrot és három levendula párnácskát. Ahogy pakolásztam a textiljeim között, újra a kezembe került a textiles örökségem. Nézegettem, forgattam a lehelletnyi finom keszkenőket.

Előveszem, nézegetem, elteszem. Általában ez a menetrend. Némelyiken bizony már lyukat hagyott az idő vasfoga, hiszen 100 év az nem kevés. Gondoltam egyet, és két darabból készítettem két kis tasakot.

A finom illatfelhőben pedig kedvem támadt egy aprócska hímzésre, így készült egy harmadik kis párnácska is. A kis hímzés és a halvány szürke csíkos batiszt, halvány rózsaszín szalagot kapott dísznek.

Nem tudom, hogyan szoktátok készíteni, nálam mindegyik tasak kapott egy belső párnát, amibe a virágok kerültek.

Örök élmény...

...marad ez a nap! Hátha közületek is látta valaki és megtudja erősíteni szavaimat, mert biztos vagyok benne, hogy a nézőknek is örök emlék maradt, de nekünk előadóknak is hatalmas élmény volt, látni és részt venni benne. És amiről itt áradozom, az Carl Orff oratórikus műve a Carmina Burana.

Pénteken este a Margitszigeti Szabadtéri Szinpadon került előadásra, kizárólag erre az estére állt össze három társulat. A Szegedi Kortárs Balett, a Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórus. 

Felejthetetlen élmény volt. Még ma is, két nappal az előadás után, azon kapom magam, hogy részleteket dúdolok és a fejemben szól a zene. Néhány kép:

egy cikk az előadásról, és egy kis részlet az egyik korábbi előadásból

Újra pipacs...

... hiszen nyár van. :) Nem sok változás, de ígérem jövök gyakran vele.

Alapanyag beszerzés...

...de honnét? Egy hölgy fordult hozzám ezzel a kérdéssel, hogy én honnét szerzek be ezt-azt. Régebben Tűvarázsos Zsuzsától vásároltam, de ahogy nézem a web oldalát lecsökkent az áru készlet. Pedig a Zweigart anyag készletemet tőle szereztem be, fonalakat is. És ahogy végignéztem az általam régebben ismert helyeket, nem igazán találtam kedvemre valót sehol sem. Persze most a hímezhető méteráruról beszélek, hiszen az alap fonalakra van még lelőhely. Pw anyagokra is gazdag a választék, csak az ember pénztárcája szab határt. No de aki szép alapra, szép xszemes dolgokat szeretne létrehozni, hol vásárol? Marad kizárólag a külföldről rendelés? Ahogy keresgéltem, hogy segítsek neki, meglehetősen tanácstalanná váltam és asszem gondban lennék ha nekem kellene most vásárolnom.

Ti hogyan oldjátok meg ezt mostanában?

Tündérkémnek tündérke...

Ez a kép még régebben készült, azóta pihent egy fiók alján, várt a sorára türelmesen. Tavaly elkészült a leányka szobája, ideje, hogy a tulajdonos birtokba vehesse a képet. Augusztusban lesz a névnapja Patrinak, akkor fog átadásra kerülni. Nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a sorozatból valamelyik képet jó lenne elkészíteni hozzá. DE. És itt a fő gondom. Amikor anno ezt a képet készítettem, még aidára hímeztem, mert azt ismertem (ebből is látszik elég régen volt  :) ), ma már viszont szívesebben dolgozok vászonra.

Tanácstalan vagyok, mert sorozatként egyformára kellene készíteni, de szebb a hímzővászon.

Jajjj... ti mit csinálnátok?

Egy utazás margójára...

Jöttünk, mentünk, énekeltünk, tanulságot levontunk. Volt mélykék és türkíz, és ragyogó napsütés.

Ez pedig itt kérem a balkon gyüjteményem. :)

Telik múlik az idő...

Elérkezett nálunk is a ballagás napja, sőt azóta el is telt. :) Elballagott a kisfiam ahogy kell, szép szál, sudár legénnyé növekedve, életünk első öltönyét felöltve, sok virágot ölelgetve. Lelkesen fotózgattam, néha elmorzsoltam egy-egy kósza, eltévedt könnycseppet és időnként összemosolyogtunk mi ketten, ő a színpadon állva én a nézők között, mikor kissé hosszúra sikerült egy-egy  beszéd és különösen fellélegeztünk mi, mindannyian a végetnemakaróhosszúságú tangóharmónika zeneszám végén.

Volt egy kis eső, ragyogó napsütés és fullasztó meleg is. Miközben esett az eső, Patrícia végre feljogosítva érezte magát, hogy odaállhasson a bátyó mögé, védőn, pusztán karitatív jelleggel. Én pedig titkon bezsebeltem jó néhány felnőtt kíváncsi suttogását, miszerint kihez tartozik az a szépséges kis királylány? :)

S, az izgalmak után kerti partynak álcázva egy jót vacsoráztunk, beszélgettünk családilag, barátilag. Az idő kegyes sőt kedves volt hozzánk, a kellemes zöldben, árnyékban, kicsiknek és nagyoknak egyaránt röpült az idő.

Holnap Gouba...

ezzel a néhány táskával biztosan kint leszek, melyekből kettő újdonság, s az egyik igazi kuriózum, no de erről majd később...

Kötögettünk közösen...

...szép időben, szép Wekerlénk, szépséges főterén.