Szóval, nagyon jól éreztem magam, eléggé intenzív napokat éltünk Macedóniában. Jugoszlávia széthullásával Macedónia egyenlőre veszített és szerintem nehezen tudnak talpra állni, de talán majd idővel. Lent délen, a tőlünk legtávolabbi részen, ahol mi is jártunk, van rá esély, mert a két nagy tó jó kiindulási alap a turizmusuk fejlesztésére. Mi az Ohridi tó-nál jártunk, mely az Albán és Macedón határnál van. Ohridban volt a fesztivál, kirándultunk Strugában és láttuk a tó forrásait, fent az Albán határnál. Megcsodáltuk a műemlékeiket, bár sajnos a a századok nem kímélték őket. A korai kultúrájuk eltünt egy korai földrengésben és az azt követő tűzvészben. Gyakorlatilag megsemmisültek. A lakosság kb 50-50 %-ban muzulmán és ortodoxkatolikus. Itt a déli részen inkább az ortodoxok voltak nagyobb létszámban jelen. Jártunk néhány szépséges templomban is. És természetesen énekeltünk is, miután engedélyt kértünk a helyi paptól. A kórusfesztivál még gyerekcipőben jár, sajnos. Voltak szervezési bakik, amik egy kicsit elrontoták az örömünket. De nem baj, mert csak a szépre emlékezünk. :)
Néhány képet kiválasztottam, csak a hangulat kedvéért, itt pedig megtekinthető az a néhány fotó, amit készítettem az út során.





















