Tündérkémnek tündérke...

Ez a kép még régebben készült, azóta pihent egy fiók alján, várt a sorára türelmesen. Tavaly elkészült a leányka szobája, ideje, hogy a tulajdonos birtokba vehesse a képet. Augusztusban lesz a névnapja Patrinak, akkor fog átadásra kerülni. Nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a sorozatból valamelyik képet jó lenne elkészíteni hozzá. DE. És itt a fő gondom. Amikor anno ezt a képet készítettem, még aidára hímeztem, mert azt ismertem (ebből is látszik elég régen volt  :) ), ma már viszont szívesebben dolgozok vászonra.

Tanácstalan vagyok, mert sorozatként egyformára kellene készíteni, de szebb a hímzővászon.

Jajjj... ti mit csinálnátok?

Egy utazás margójára...

Jöttünk, mentünk, énekeltünk, tanulságot levontunk. Volt mélykék és türkíz, és ragyogó napsütés.

Ez pedig itt kérem a balkon gyüjteményem. :)

Telik múlik az idő...

Elérkezett nálunk is a ballagás napja, sőt azóta el is telt. :) Elballagott a kisfiam ahogy kell, szép szál, sudár legénnyé növekedve, életünk első öltönyét felöltve, sok virágot ölelgetve. Lelkesen fotózgattam, néha elmorzsoltam egy-egy kósza, eltévedt könnycseppet és időnként összemosolyogtunk mi ketten, ő a színpadon állva én a nézők között, mikor kissé hosszúra sikerült egy-egy  beszéd és különösen fellélegeztünk mi, mindannyian a végetnemakaróhosszúságú tangóharmónika zeneszám végén.

Volt egy kis eső, ragyogó napsütés és fullasztó meleg is. Miközben esett az eső, Patrícia végre feljogosítva érezte magát, hogy odaállhasson a bátyó mögé, védőn, pusztán karitatív jelleggel. Én pedig titkon bezsebeltem jó néhány felnőtt kíváncsi suttogását, miszerint kihez tartozik az a szépséges kis királylány? :)

S, az izgalmak után kerti partynak álcázva egy jót vacsoráztunk, beszélgettünk családilag, barátilag. Az idő kegyes sőt kedves volt hozzánk, a kellemes zöldben, árnyékban, kicsiknek és nagyoknak egyaránt röpült az idő.

Holnap Gouba...

ezzel a néhány táskával biztosan kint leszek, melyekből kettő újdonság, s az egyik igazi kuriózum, no de erről majd később...

Kötögettünk közösen...

...szép időben, szép Wekerlénk, szépséges főterén.

Egy kicsit izgultam

Kedves és megtisztelő felkérésnek tettem eleget az elmúlt napokban. Patríciáéknál a szülők úgy döntöttek, hogy az én táskáim és kiegészítőim legyenek az ajándékok az évvégén a tanító néniknek. Nézegettem, párosítgattam, háttér kutató munkát végeztem. :) S, tegnap a szülők napja ünnepsége után átadásra kerültek. Nagyon bízom benne, hogy sikerült eltalálni mindegyik tanító néni ízlését.

Kedves, türelmes emberkéknek készültek ezek a kis apróságok. Köszönöm a türelmet és a bizalmat. :)

Hagyomány őrző, közös kötés Wekerlén...

Én ott leszek, gyertek el ti is!

részletek:  itt

Lassan itt a nyár...

  

...és a nyári vakáció. S ilyenkor én is a gyerekeimmel együtt számolok vissza. Mennyi nap van még hátra, hány év végi felmérőt kell még megírni, mely tárgyakból lehet már lazítani. Bizony, én is számolgatom, mennyi napot kell még tanulni Patríciával, ballagás, évzárók... Utána viszont jön a megérdemelt pihenés... kis szervezgetések, ki melyik táborba, nagymamához, tiszta ruha, utazás... és utána anya is pihen, kikapcsolódik, hímez, köt, varr, épp mihez van kedve. Idén nem kell a könyvtárat pakolni, szobákat rendezni, ami jó dolog mert haladást, változást hoz az életünkbe, de még is. Az igazi vakációt már én is nagyon várom, már készülök, rendezgetem a hímzéseimet.

Általában ilyenkor szoktunk játszani is. Úgy gondoltam most apropót is adok neki. Kedves követőim száma itt a blogon kezdi megközelíteni a 200-at. Úgy gondoltam, hogy ha elérjük, akkor mindenképpen játszunk. Létrehoztam a facebookon a Cherry Art design oldalát is, így arra gondoltam kétszeresen fogok sorsolni, egyszer a blog követői között és a facebookos követők között is egy-egy ajándékot ajándékozok a nyertesnek. Remélem lesz kedvetek velem tartani, én pedig addig gondolkozom az ajándékokon.

Piros, piros, piros...

háromszor is piros... Így szól a dal, s én kétféle, három részes szettet készítettem piros színben. Piros kordbársony és pamutvászon társításával. Az egyik szett a képen látható fekete-fehér apró virágos, inda motívumos betétet kapta és a bőséget szalag fogja össze, a másikhoz pedig a már korábbról ismert epres anyagot társítottam, a táska bőségét gomb fogja össze. Mindkét szett harmadik kiegészítője egy kis neszeszer. A fényképek sajnos hiányosak, a fotomasinánk betegeskedik, felmondta a szolgálatot menet közben.

Ha már rózsabimbó...

akkor ezt a képet meg kell, hogy mutassam nektek. Amikor megláttam egyszerűen megdobbant a szívem, annyira gyönyörű részlet, annyira sokat sejtető, annyira imádom, vágyom rá...de lesz és alakul az álom kert...

forrás: http://romantichome.blogspot.com

Táska rózsabimbóval

Merthogy ezt a szép kötött csipkemintát rózsabimbónak hívják. Adél részére készült, a csipke motívum az ő keze munkáját dícséri. Már a postán csücsül és nagyon remélem, hogy az esti órákban már birtokba is vehette a táskáját.

 

 

Eperturmix már táskán is

Hétvégére készült el, megsétáltattam esőben, fagyban, és most itt van, nektek is mutatom... vitathatatlanul a kedvencem.

Sötétszürke fellegeket sodort fölénk a szél.

Aggódva pillantgattam a fejem fölé, miközben lánykámat vártam, s az utolsó lépéseket bizony futva tettük meg a kocsiig. A sötétszürke fellegek szélénél gyönyörű sugarakkal sütött a nap és az eső hatalmas cseppekben dobolt az autóm tetején. Még egy nagy lendületet véve beszaladtunk a házba és az előszobából figyeltük az időt: Patri a szivárványt várta, én egy kiadós esőt a védett féltett virágaimra...aztán a szél hipp és hopp elkergette a napot, s nekünk még csak a reményünk sem maradt, hogy újra megláthassuk a csodát. De nem baj, már láttuk, tudjuk, hogy van, s újra lehet még...

Nem trükk, két szivárvány jelent meg egymás fölött. Sajnos nem látszik, de az alsó gyönyörű teljes színskálát kiadó széles szalag volt. Csak mire a gépet előkaptam már jelentősen halványult.