Őszi séta a kertünkben

Egy poncho metamorfozisa :)

Még talán emlékeztek, ponchot kezdtem el kötni a Pantons fonalból. Csak hát nagyon szúrta a nyakam, így lebontottam és újra kezdtem, mint stóla. Mivel időm az nem túl sok, így míg Patrim balettozik, addig én kötögetek reá várva. Jött a nyári szünet, kötés állt, most viszont belehúztam - és íme elkészült. Bár a kifeszítés, szárítás még hátra van és képet is nehéz csinálni a fényviszonyok miatt, de talán a lényeg látszik.

Ezt a helyes afrikai ibolyát gondoltam megmutatom, a virágja hatalmas, talán a kezemnél le lehet mérni a méretét.

Botanikai - pipacs

Már régóta tervben volt ez a kép és a két testvére is. Az étkezőnkbe szánom, hisz olyan üres még ott a fal. Így mikor kicsit a BC keretébe beleuntam, elővettem az előészített anyagot és kicsi pirosat bökögettem. Eddig hamar elkészült, még a másik piros pipacsfej hátra van, no és utána már "csak" a barna részek. Ami azért nem annyira csak, mert a nagyobb része a képnek. Kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz, mert időnként elbizonytalanodok.

Hibiscus

Két újabb szépségem mutatta meg magát az elmúlt napokban. Mindkét növénynek az első virágát látjátok. A piros, cakkos pártájú, egy tricolor hibiscus, melynek a levelei is három, piros-fehér-zöld színben pompáznak. Fiatal, növény én neveltem hajtásból. Ezidáig ledobálta a bimbóit, most viszont egymás után jönnek a levélnyelek tövében. kecses, hosszúkás, törékeny kis bimbók és már bimbó korában kilóg a hosszú bibeszál.

Az alsó, sárga balerina pedig az angol kényeskék közül a Pride of Acadiana névre hallgat. négy bimbó volt rajta, szépek, kövérek, aztán sorba ledobálta. :( Az utolsónál, naponta udvaroltam neki, hogy mutassa meg magát. És íme. :) Érdekes gömbölyű a bimbója. Még mutatok majd képet róla.

BC az utolsó lépések

Nos, még néhány x és én is elkészültem ezzel a munkával. Még a charmok, bigyerék válogatása hátra van, néhányat szeretnék felvarrni rá, hajlok a keretezés felé, viszont paszpartut nem szeretnék. Szerintetek elférnek a bigyókák az üveg alatt? Van valakinek tapasztalata?

Barátság takaró, Colette felhívására

Valerie Lejeune motívum repertoárjából

32ct pamut vászonra

fonal: DMC cv 4140

És, a folytatás... némi vacilálás után úgy döntöttem, hogy én is beszállok egy blokkal, Colette barátság takarójába. Mi is, ami rám jellemző? Gondolkodtam kicsit és kisvártatva már jött is az ötlet. Egyrészt a sok pachw. lányok között én ugyibár mint xszemező lettem ismertebb, tehát kell egy xszemes mintájú blokk is. :) Másrészt, a kert, a virágok... így született meg "Az én virágoskertem" blokk, made by Cherry. A képek nem az igaziak, sietősen, reggel készültek.

Apróságok

Míg arra várok, hogy fonalat vegyek a BC sal képhez, apróságok készülgettek. Akár hiszitek-akár nem, egy szem ollóőröm van összesen. Csupaszok az ollóim. :) A barnás rózsmotívumot pedig remélem holnap mutatom készen.

Szilvás lepény

Hétvégén kipróbáltam Melinda cseresznyés lepényét, csak mi szilvával készítettük el. Naaagyon finom volt. A szilvát nem szerető kedves férjecském a felét eltüntette a lepénynek. :) Azóta kipróbáltuk körtével is. Az nem nyert annyira. És most sül a meggyes verzió. Szerintem ennek is lesz sikere.

A finomsága mellett az is nagyon jó, hogy hipp-hopp ösze lehet dobni. Igazi nyári sütemény.

Barbi, játékában kincsértékű csecsbecsékre és a "dolgos" kezekre volt kiváncsi. Íme az enyém, mely épp az autót vezeti és a kincsek melyek éveken keresztül a mindennapjaimhoz tartoztak. A szerepjátékos dobókockáim és a szerencse kavicsaim. A napokban újra előkerült, fiam kacsingat rá, hogy lassan új kalandok felé sodorja a bátor utazót.

Hibiscus - újra

Nos, elkészültem az ismertebb, vagy legalábbis számomra ismertebb fajok tablóival. Többször fotóztam, direkt az egyazon tő különböző virágzási időben produkált különbözőségeit szerettem volna megmutatni. A dupla piros matuzsálem pici formai különbséggel, de azonos virágokat produkál. A másik három változtatja a színét és formáját. A szín függ a napszaktól, a helytől, hogy mennyire napos. A forma függ az évszaktól. A duplák ősszel előfordul, hogy szimpla virágot hoznak. A bibe hol önállóan áll, hol kis szirompamacs lesz a végén.

Az intenzív tavaszi metszést követően, június végére virágözönnel hálálják meg a törődést, mely folyamatos virágzással eltart a tél elejéig.

Erdély 1.

2009. júliusában Erdélyben turnézott a kórusunk. Kíváncsian vártam, hogy saját szemmel is lássam az oly sokat emlegetett régi magyar tájakat, melyet az olvasmányainkból, médiából, történelemkönyvekből már egy kissé megismerhettünk.

Egy kis történelmi áttekintés:

Erdély földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak.
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.
Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége.
A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor a Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. A magyarok fokozatosan megszállták Erdély egyes részeit. Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így már a Magyar Királyságba olvasztás előtt is magyar fennhatóság alatt volt.
Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. Az utóbbiakat akkor vlachoknak (oláhoknak) nevezték, és a megtelepedésükre vonatkozó első hivatkozások a 13. század elejéről származnak

Tervezett körutunk a történelmi Erdélybe vezet, melynek főbb állomásai, Kolozsvár – Nagyszeben – Székelyudvarhely – Illyefalva – Nagyvárad.

Első nap: július 11. szombat

Szombat reggel izgatottan toporgunk az almazöld mercedes buszunk mellett, viszonylag gyors bepakolás után útnak indulunk a román határ felé. Csendes a busz, néhányan halkan beszélgetnek, néhányan a hajnali alvást pótlandóan szundikálni próbálnak. Az alföld egyhangúsága engem is elringat, le-lecsukódik a szemem. Egyenlőre fogalmam sincs még arról, hogy az elkövetkező 9 napban komoly erőfeszítésembe fog kerülni, hogy amint busz kerül a fenekem alá, ébren bírjak maradni.
Átlépjük a határt és végre emelkedni kezd a táj és egykettőre fent vagyunk a Király-hágón.

Sallai Márti, magyar-történelem szakos tanár kórustagunk közben Erdély történetét mesélte.
Menetközben a buszról megtekintettük a régi Boncza kúriát, Márti mesélt Adyról, Csinszkáról.
Kőrösfőn sétáltunk, megtekintettük a híres kirakodóvásárt és a kőrösfői református templomot. A négy fiatornyos templom 1764-ben épült, középkori templom alapokra. Ekkor készült kazettás mennyezete is, melyet nagy részben Umling Lőrinc festett. A templom majd minden szegletét kalotaszegi asszonyok hímzett munkái díszítik.

Miután hiába kerestük a kopjafás temetőt szép lassan visszasétáltunk a buszhoz és irány Kolozsvár, szállás és a vacsora a Református Teológia Internátusában. Nem sejtve a miránk váró négy derekas emelet megmászását teljes menetfelszereléssel, mert ugyebár lift az nincs. Hogy is lenne, nem a hotel ritzben vagyunk, pláne, hogy a hely szelleme nem is engedi elkényeztetni a teológus tanulók testét és lelkét. Nos, a túrát a mosdó és a fürdőhelység után már nem is említem. A megpróbáltatások után megérdemelten ülünk vacsorához az internátus éttermében. Mely után a levezető esti séta elég rövidnek bizonyul Kolozsvár belvárosában. A sötét és a szemerkélő eső elől hamar egy jó kis kocsmában köt ki a társaság java, ahol anekdotázás közben jóízűen csúszik le a söröcske. A köz rökönyödésére én egy finom csésze angolos fekete teával jutalmazom magam.

Egy hatalmas pókra markoltam rá kis híján a szennyes ruha tartóban... még most is majd kiugrik a szívem a helyéről. Pedig mióta itt lakunk, már egész rutinosan kezelem a betolakodókat. Na de ez???!!!???

Hibiszkus

Kezdetként megmutatom két angol származású hibiszkuszomat, melyek a nyár folyamán nyíltak. Megkínlódok velük rendesen, a klíma nem az igazi, az agyon nemesítés miatt nagyon kényesek, nem tudom - egy bizonyos sokkal hisztisebbek, mint az itthon szaporított egyszerűbb fajtáim. Néhányan már tudjátok, hogy az afrikai ibolyák mellett a hibiszkuszok a nagy kedvenceim. Ezek a növények nagy népszerűségnek örvendenek újabban világszerte, nemesítésével is sokan foglalkoznak. Vannak már egész extrém színek is, szerintem az én Gator Pride-om is eléggé "érdekes". Kedvenc férjem szimplán csak ufónak titulálta és eléggé rondának minősítette. Mindenesetre én nagyon örültem az első virágoknak. És persze már felvagyok készülve "mindenre", mint írtam, nagyon kényesek. Az egyik nap jól vannak a másik nap már a teljes keringése a növénynek összezuhan. Az ötből kettő kínlódik jelenleg, nem tudom van-e remény, hogy megmaradnak. Szaporítani is próbáltam, 5 vesszőcskéből talán, talán 1 megmarad. Az egyszerűbb fajtáknál szinte 90 százalékos a szaporítási arányom.

Na, de róluk majd egy kicsit későbbi postban írok, természetesen képekkel illusztrálva. :)

Az elkövetkező időszakban reményeim szerint jövök kicsit gyakrabban. Bár elárulom megfordult a fejemben a blogírás abbahagyása is. Nem tudok lépést tartani, napra kész lenni, mint sokatok. Az alkotásról nem is bezsélve, bár időszakonként fellelkesedek, de hát járjunk a földön két lábbal, szeptembertől újra indul a taposómalom és hát a nyaram sem olyan láblógatós lett mint szerettem volna és elképzeltem tavasszal. És hát tudom én mivel nincs mit olvasni és nézni, egyre kevesebben jönnek, akkor meg minek...

Egy hétig pihentünk-nyaraltunk a családdal, semmi extra, csak laza heverészés, olvasás, társasjátékozás, gyerekek medencéztek, én pedig elmélkedtem, olvastam... és újra úgy döntöttem, nosza lendüljünk bele újra, bár csak a magam módján.

Szóval, lehet újra jövök többet, lehet, hogy csak megígérem, nem tudom.

Előzetesként... Erdélyben turnézott a kórusunk, kicsit mesélek az utunkról, képekkel illusztrálva... néhány nyári kerti képpel is adós vagyok, persze van sok, de igazán a kedvenceimet szeretném megmutatni...pindurit hímezgettem is, BC haladgat...

Nos, ha úgy gondoljátok, gyertek tartsatok velem...

Afrikai ibolya - african violet

Két újabb szépségből készítettem összeállítást. Mindkettő épp teljes pompájában virít.

Remélem nem unjátok még az ibolyás képeket. :) Én egyszerűen nem tudok betelni velük, naponta többször is megnézem őket, ha van rá módom. Kedves férjem elnéző mosollyal a szája sarkában szokott ilyenkor figyelni engem. Amire szükségem is van, mármint az elnéző szeretetére, mert épp az elmúlt időszakban néhány tucat különleges levelet kaptam külföldi és belföldi gyüjtőktől. Nos, egy év múlva majd meglátjuk, sőt remélem, hogy nektek is megtudom mutatni... :))

BC haladás a végkifejlet felé...

Úgy döntöttem, hogy ennek a helyes hónapsorolónak a végére járok. Azt azért elárulom kissé uncsi hímezni a keretet. :)) De mindenképpen leszeretném gyűrni a nyáron. Őszre-télre már más terveim vannak és tiszta lappal szeretnék indulni. A charmok majd csak a legvégén, vasalás után fognak felkerülni.

Hosszú idő után helyrejött, megerősödött és kinyilt ez a szép halvány rózsaszín ibolyám. A fényképen nem igazán látszik, de hatalmas a virágja, még egy 50 forintosnál is nagyobb. California Beauty a neve, s számomra is gyönyörűséges :) ... már csak azért is mert ez az a tő, melyet a 2007-es különlegességek közül megtudtam menteni.

Buckeye Cranberry Sparkler - a neve és a színe abszolúte összhangban van. Mint valami áfonya vagy málna hab. Nem az én nevelésem, csere útján került hozzám egy hozzám egy hasonlóan mániákus gyüjtőtől. :D A virágok már nálam nyíltak ki.

Happy Dance és Tralala

Nos hát... csak elkészültem ezzel a képecskével. Már a fiókban van 1-2 hete, csak nem tudtam fényképezni. Picit pihen, míg eldöl a további sorsa. Már odapróbáltam a helyére, szerintem klassz lesz. :)

Közben már az edzőtáboron is túl van Krisztián. (előtte még olvasta a bejegyzéseket és nagyon örült neki. :)) ) Két hét múlva országos bajnokság Szegeden.

Közben Patrícia is nyaralgatott. Hévíz mellett, Dobogómajorban mamáékkal. Nem sokára utazik tovább...