Röpül az idő...

... bizony, észre sem vesszük és itt a karácsony. Többen írták, hogy elcsendesedtek a blogok, mindenki ritkán jön. Megnéztem az előző bejegyzésem dátumát és hát nem tegnap volt. És még csak azt sem mondhatnám, hogy rengeteget alkottam. Valahogy rohan az egyik nap a másik után. Persze mindig van valami. Már második hónapja megy az ovi, és Patri nagyon jól érzi magát, aminek nagyon örülök. Sajnos az október eléggé náthásan köhögősen telt, a gyerekek egymást fertőzik körbe-körbe. Így most a második hetet tölti itthon a lányzó, persze most őszi szünet van a suliban így mindenképp itthon maradt volna, kicsit boldogítani a családot. :) És közben kikúráljuk őnagyságát. Napi háromszori játékunk, a háromféle orrspay fújkálása, a negyedik lötyit csepegtetni kell a teájába.

Közben anya szerencsésen túl van a műtéten és nagy örömünkre már itthon lábadozik. Nagyon jó látni a megkönnyebbülését, és hát elárulhatom nagy kő esett le az én szívemről is. Nagyon izgultunk mindannyian. Emlékbe megkapta a csavarokat, nem semmi méretűek, nem bízták a véletlenre a dolgot.

A héten még pihi, itthon a teljes család, sőt a hét vége felé még Győrbe is ellátogatunk. Aztán jövő héten mozgalmas napjaim kezdődnek. Egy kezeléssorozatot kezdek el, aminek következményében talán két hónap múlva... talán... javulni fog a gerincem, a hátizomzatom és a tudomisén mim állapota. Mert persze érthetően, egyértelműen senki sem bír fogalmazni. Jópofa, hogy az orvosok időnként homlokegyenesen mást mondanak a kezelésekről... tornázni kell - nem szabad tornázni ... feküdni kell - nem szabad feküdni. Na majd megokosodok jövőhéten. Úgy is ott töltöm a fél életem.

És egy ici-picit azért hímeztem is. Krisztiánnak már egy ideje ígérgetem, hogy megcsinálom az ellenörzőborítóját. Sikerült megegyeznünk a mintában, színben... és... végre elkészült.

A pasik és a hímzés

No, hát tudom én, hogy nem könnyű esetet választottam, de kedvesem most sem hazudtolta meg önmagát. Aktuális téma, a banner a falon. Kérdem tőle: Láttad? Mit szólsz? Erre ő: jó, jó, de nem gondoltam, hogy ki is fogod rakni. Kicsivel később: áruld már el, hogy mi a csudáért abc-van rajta? Mi köze a töknek az abc-hez? És különben is mit akar jelenteni az abc??? Vettem egy nagy levegőt, nyitottam a számat, na majd jól elmagyarázom, aztán becsuktam és vonogattam kicsit a vállamat. Hát, elárulom, ott álltam, néhány éves művészettörténeti, textiltörténeti tanulmányok után és nem tudtam mit mondani életem párjának.

Őszi banner

Végre, végre elkészült. Lassan már kifelé járunk az őszből a hétvégén szinte már tél lesz. :(( De most már kint van a falon, szinte az egész konyha-étkező-nappali komplexumunkból nézegethetem. Tudom, hogy az apró tökök az alján nem igazán jók oda, de nem bírtam ellenállni, a kísértésnek, hogy azt is odabiggyesszem. :))

Casamia július

Elkészültem a soron következő hónappal, a júliussal. Sőt már bökögetem az augusztust is. Lehet, hogy még a végén utol érem magam? :))

Őszikék :)

Az elmúlt napokban elkészültem az őszi képecskémmel. Vica blogján láttam meg először és nagyon megtetszett. Banner formában a konyhában fog díszelegni, már kinéztem a helyét, ahol váltogatják majd egymást az évszakok és a kedvem szerint. Ő lenne a sorozat első darabja. Még nincsen kész, charmokat fog még kapni és valamilyen szép, őszies hangulatú anyagot kell keresnem alá.

Apa és Patrícia oviból hazafelé jövet, gesztenyét gyüjtöttek a héten. És szombaton csak tátott szájjal lestem, ahogy kedvesem keze nyomán alakulgatott a kis csapat.

Egy kis meglepi...

... készült Judillának az elmúlt héten, hiszen születésének évfordolója volt és őt is szerettem volna valamivel megajándékozni. Nagyon örülök, hogy örömet tudtam szerezni vele.

Casamia május-június

A hétvégén hímezgettem a Casamiámat, így elkészültem a júniussal. Sajnos még mindig elvagyok maradva a hónapokkal, na de dolgozok rajta. Nagyon, nagyon elképzeltem már, hogy karácsonyra odaakaszthatom a kiszemelt helyére. Még nem mutattam az elkészült májust sem, így most a kettőt együtt fotóztam. Azt hiszem eddig a február és a június a kedvencem. :)

Az első nap

Hát, mit mondjak nagyon izgultam. A reggeli ébredéskor már egy kő szorongott a gyomromban. A gyerekek hipp-hopp keltek, öltöztek, s már robogtunk is a sulihoz, utána pedig az ovihoz, mert az úton néhány méltatlankodó megjegyzés elhangzott, hogy mikor megyünk már az óvodába. A csoportszoba ajtajában volt egy kis elbátortalanodás, de aztán az óvó néni bezetette Patrit és már ment is minden a maga útján.

Délben bementem, hogy majd ebéd után hazahozom a kisasszonyt, aztán jött az óvó néni, hogy Patri már le is feküdt az ágyikóba, úgyhogy inkább maradjon ott. Kicsit vártam, de aztán megint kijött az óvó néni, hogy már mehetek is, mert alszik a lánykám. Viszlát alvás után. Be a kocsiba irány haza, mert közben fiam telefonált, ő már haza ért. Nagy mesélések, némi könyvkötés, füzetrendezés, adatlap kitöltés. Jó és izgalmas napja volt. Örült a szívem, mert reggel ő is izgult eléggé. Na ja, új iskola, új társaság.

Végül hazatértünk az oviból is, egy ici pici sírás volt ébredés után, de mivel már ott voltam, hamar megvigasztalódott. És ma reggel lelkesen mentünk újra. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ma délután.

És még mindig a tegnap délután. Mire hazaértünk kiakadt megint a gerincem. Mikor kiszáltam a kocsiból egy darabig még elidőztem az ajtót szorongatva és áldigálva mire elmertem engedni. A délután és este már siralom volt. Fáj ha ülök, állok és fekszem. Nehezen tudok mozogni. Végül 9-kor feküdtem le mivel semmi mást nem tudtam csinálni. Végül bánatosan álomba sírtam magam...

Indul az ovi

Napok óta nem nagyon jártam gép közelében, néha egy pici blogolvasásra volt energiám. Az óvoda-iskola kezdése mindenféle izgalmakkal és feladatokkal látott el az előző héten.

Nem is tudom, hogy hol is kezdjem... talán ott, hogy a készülődést kb másfél hete úgy kezdtük, hogy fiús hajvágást rendeztünk itthon és mivel benne voltam és a hajvágó ollóm is elől volt, egy kis noszogatásra gondoltam egyet és Patrim hajának a végéből is vágtam egy kicsit, amolyan frissítés képpen, hiszen még sosem vágtam... és egy pillanatra kimentem...mikor visszamentem... hát a lányzóm fején és körülötte a földön mindenhol hajtincsek voltak. :(( Az alatt a néhány pillanat alatt hipp-hopp belekaszabolt a hajába. Előtte sosem tett ilyet, a kézimunkaollócskám is rendszeresen elől van. Hát most vannak különböző hosszúságú tincseink itt-ott. Van köztük 3-4 centis is a feje búbján és félhosszúak oldalt elől és felül. Az igen rövidkék időnként kikandikálnak a csattok, gumik között. :))

Megküzdöttünk az új iskolaszerek megvásárlásával, bár biztosra veszem, hogy lesznek még kívánságok. Sorban álltunk és megvettük a könyveket is a suliban. A könyvek árát meglátva kicsit elájultam, Krisztián fellegyezett és később megtárgyaltuk, hogy legalább nincs "olyan sok" könyve, bár az árát tekintve az ötödikeseké volt messze a legmagasabb.

Aztán lezajlott az első szülői értekezlet az óvodában. Itt is elmondták a kívánságokat, megkaptuk a jeleket. Ez szerdán volt. Így a hátralévő néhány napban roham lépésben készítettem ruhazsákot-tornazsákot, kialakítottam az ovis ruhatárat és jelekkel láttam el. Krisztiánnak is készült egy farmer nadrág és az ünneplő nadrágjának a hosszát is igazítani kellett. Egészséges igazolás, egészségügyi törzskönyv... jó, hogy anyu is segített, mert így is mire mindennel végeztem vasárnap este lett. Jártányi erőm sem volt. Ilyen lett a ruhazsák és a cseresznye jel. :)

Közben azért arra is szakítottam időt, hogy Zsuzsának kedveskedjek egy kicsit szülinapjára.

A kör négyszögesítése

Az úgy volt ... réges régen, még a másik lakásban elkezdtem egy szép tavaszi terítőt az étkező asztalomra. Igen ám, de ott még kör alakú asztalunk volt. Aztán becsületből befejeztem, de már nem az az asztalunk van. Nagyobb és téglalap alakú. Így gondoltam egyet és levágtam négyzet alakúra és kapott egy szép kis madeirát a szélére.

Hőség...

Varrogattam is mostanában, persze még a nagy hőség előtt. Először is készült még egy tatyó :) Ez most kevésbé kényes színű, fazonra olyan, mint a másik. Ezt most kifejezetten az egyik szoknyámhoz hangoltam, de természetesen más ruhákhoz is jó lesz.

Varrogatni anyuéknál szoktam, ott mindenféle gép, felszerelés áll a rendelkezésemre, csak bekell menni a varró szobába. Az én gépeim sajnos kint porosodnak a melléképületben. Életem kedves párja kitiltotta a házból őket. Pontosabban nem engedi be. Mondván, hogy csúnya és nem tudjuk hova tenni őket. Sajnos mindkettőben igaza van. :( Gondoltunk egyet anyuval és a varrógép fejet, ami eredendően egy táska gép, átcipeltem anyuékhoz, kipofoztuk, beolajoztuk, ezermester apukám megrenoválta az áramhozsegítődrótjait, és tadaaam! működik a darab. Heni ajándékát már azon is bütykölgettem. Persze kiváncsi voltam párom és a varrógép első találkozására. Nem is volt vészes, felszökkent a szemöldöke a homloka közepére és csak annyit mondott: hát ez???? Majd később, egyszer, megajándékozom magam egy új géppel...majd...

PIF

Évitől indult, és mi tovább folytatjuk. Én, Zsuzsához csatlakoztam.

Azt hiszem, ez lehet az alapja a külhonokban működő PIF (Pay It Forward) akcióknak.
Nem kellett sok, hogy én is úgy gondoljam részt szeretnék venni benne. Elolvastam, és nagyon tetszik az ötlet. A lényeg: kapni jó, de adni mégjobb! Az apró örömök minden hétköznapot ünneppé tesznek.

Nézzük a lényeget:

I will send a handmade gift to the first 3 people who leave a comment on my blog requesting to join this PIF exchange. I don't know what that gift will be yet and you may not receive it tomorrow or next week... LOL... but you will receive it within 365 days, that is my promise! The only thing you have to do in return is pay it forward by making the same promise on your blog (or - in your life - if you happen to be blog-less).

Az első három ember, aki jelentkezik itt, megjegyzésben a blogomon és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.
Az első három emberke, aki jelentkezik, a megjegyzésbe, az küldjön egy levelet a cherrya@... .hu címre a címével, ha van, akkor a blogcímével együtt.

júniusi SAL

Íme a júniusi házikóm. A keretet kétszer varrtam, nem tetszett az eredeti piros. Így sem tetszik. :( De egyenlőre marad. És a madárkával sem vagyok elégedett. Én is hímeztem neki szemet, így viszont most állandóan odavonzza a tekintetemet. Kontúroztam a hátát, nem tetszett. Kibontottam. A májusi madárkánál pontosan ezeket végig játszottam már. Amúgy helyes kis minta, jó volt hímezni. Bár nem tudom, hogy a 12. házikónál is ezt mondom-e majd. :D

Évvége...

Hát igen, eltelt egy újabb év, vége a sulinak. Hétfőn évzáró volt és megkaptuk a bizonyítványt. És mivel nekünk tegnap bekellett iratkozni az új iskolába, így hivatalosan is, ugyan még a nyári szünet előtt, de 5. osztályos lett a kisfiam. Furcsa érzés. Kisfiú és nagyfiú egyben. Hol így, hol úgy látom őt. Izgalommal nézünk a jövőbe, hiszen az új iskola + a felső tagozat egy jóval nehezebb falat lesz mint eddig volt. Matematikai tehetség gondozó osztályba fog járni, ahol emelt szinten tanulják a matematikát.

Óóóó és hát nem is meséltem. Meg lett ám az a fránya esődzseki. A szekrényükbe bezárva várta rendetlen gazdáját. Én azért nagyon boldog voltam ám. :DD

Casamia április

Elkészültem az áprilisi résszel. Még mindig levagyok maradva sajnos az elképzelt ütemtervhez képest. Na de majd még remélem juniusban behozom. Töretlenül nagyon tetszik, nagyon szeretem hímezni és nem okoz semmi gondot a hímzés a különböző munkák között, a normál fonal és a multi színek közötti váltás.

Apróságaim

Nézegettem mindenfelé a helyes kis apróságokat, mígnem arra jöttem rá, nekem is mindenképpen kell ilyesmi. Majd szétvetett a vágy, hogy én is birtokolhassak valami ilyesmi hímzett kis mütyűrt, valami ki szépséget. Meg is indokoltam magamnak, hiszen nekem még nincs is tűpárnám, az ollóm is lecsúszik, elbújik mindig ide-oda. A neten találtam egy fényképet, és végképp beleszerettem, úgy döntöttem el is készítem magamnak, hiszen mostmár komoly indokom is van rá. :)

Felvenni a fonalat...

Szépséges kötött holmik hatására, melyeket Évi és Hortenzita blogján láttam, előkerestem a saját félbehagyott munkáimat. A folytatásra érdemesnek talán ezt az egy nyári csipkepulcsit ítéltem. Persze mindenképpen átalakítom kicsit, most némileg más az elképzelésem. De lefényképeztem egy kis részletét nagyjából így néz ki. A szín nem tökéletes, amolyan fáradt rózsaszín és pamut fonal. Igazi nyári pulcsi lenne... :D

Lenni vagy nem lenni...

Általában női létem és én jól elvagyunk egymással. De ma este úgy tizenegy óra tájékán kiszakadt belőlem egy sóhaj, "asszem legközelebb férfinak kellene születnem". A számítógép elől egy hümmentés jelezte, életem párja hallotta a fakajomat. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Holnap hajnalban, nagyobbik csemetém elmegy négy napra eredei iskolába, ami, amúgy nem más, mint egy négy napos kirándulás. Gondolván egy nagyot, kicsi csibémet elpasszoltam a mamáékhoz, hogy a kora pitymallati kelésre való tekintettel, tán jobb lenne ha nem lábatlankodna még ő is körülöttünk. Kisebb nagyobb hercehurca után öt óra tájban haza is értünk Krisztiánnal. Apácska már otthon volt, kedvenc helyén a számítógép előtt gubbasztott. Gyakran merengek el azon, hogy a fenébe bírja a szeme az állandó monitorozást. Nekem kifárad a szemem, bepirosodik, ég ha sokat nézem a monitort. Főleg ha még nagyon figyelek is valamit.

Szóval rövid téblábolás után hat órára elmentem énekelni, a mai volt az utolsó próbánk a nyári szünet és a keddi fellépés előtt. Nem sokkal kilenc után értem haza. És itt kezdődött a kálváriám. Krisz cuccait még összekellett szedni és bepakolni. És a tengernyi szendvicset amit rendelt elkészíteni. Engem viszont leginkább egy jó fürdés vonzott meg némi vacsora. Rövid ec-pec után a vacsora győzött és a tányérommal a számítógépem felé vettem az irányt. No de amint leültem kedvesem azonnal figyelmeztetett teendőim ellátására. Mikor finoman érdeklődtem, hogy mi lenne ha mondjuk férfikéz által készülnének a szendvicsek... Rövid, tömör lakonikus "nem" volt a válasz.

Szóval neki álltam robotolni. Újabb döbbenetem kiváltója családunk ifjabb pasija volt. Fiam trehánysága nem ismer határokat. Valahogy nem nagyon akarja kinőni eme rossz szokását. Az iskolatáskájából kibányásztam a tolltartóját meg 1-2 füzetet. Siralom... még jó hogy jövőhéten vége az iskolának. Méretét tekintve, gondoltam szendvicseknek meg egyebeknek jó lesz az a hátizsák amiben az edző felszerelését szokta hurcolni. Na hiszen... elviekben naponta visz tiszta göncöt gyermekem. Rendes anya lévén erre próbálom rászoktatni, viszont nem ellenőrizgetem nap mint nap. Na most, 4 pár különböző stádiumban lévő fehér zoknit bányásztam ki, 2 pólót egy tisztát és egy kevésbét, ...

De az est fénypontja az volt, mikor szembesültem azzal, hogy a drágám elhagyta a majdnem vadonatúj esődzsekijét. Ugyanis nem találom sehol. Attila emlékezett, hogy az utolsó hűvös tavaszi napok valamelyikén, a kimosott tiszta és eltett kabátot ujra elővették, de hazafelé már, jó idő lévén elfelejtődött a reggeli viselet. Nekem viszont nem tünt fel a létszámhiány a rengeteg ilyen olyan kabát között, egészen mostanáig. Kilenc évnyi ilyen-olyan intézmény látogatása után még mindig nem sokat változott a helyzet. Szerintem mi tartjuk a rekordot a különböző ruha és egyebek elhagyása terén. Emlékszem a régi lakásunk közelében volt egy kötöttárú boltocska. Szerintem forgalmának a jelentős részét mi csináltuk, sapka, sál, és kesztyű személyében. Minden ősszel tonnányi radírt és grafit ceruzát veszek, annak reményében, talán kitart... félév végén mehetek újabb beszerző körútra.

És mindezek után jöttek a fránya szendvicsek és az ominózus mondat...

Táskám

Tadaam! Elkészültem a táskámmal. Teljesen friss, ropogós most készült el 1 órája. A varráson még közben is variáltam, de végre kész. :) A belső bélés nem lett nagyon bohém, inkább visszafogott, elegáns lett. Sőt kicsit továbbfejlesztettem és mobiltartó és toll tartó zseb is került a zippzáros zseb mellé. Sőt, mivel a kulcsaimat mindig keresem, arra is született egy megoldás. Kiváncsi vagyok milyen lesz használatban. :)

Kertem szépségei

Gondoltam megmutatom, ez lett a jopofa kis gömböcből. Csodájára jár mindenki. :))

Ez pedig egy fáklyaliliom, sajnos a kifejlődéséhez képest gyorsan elvirágzik, de szerintem egész jó pillanatban kaptam el.

májusi SAL

Ezer éve nem jártam itt, de valahogy mindig rohan az idő. Nem is tudom mivel, de elszaladnak a napjaim. Azért a májusi Sal mintával elkészültem én is már egy ideje, csak éppen nem fényképeztem le.

Kertem szépségei

Ezt nem lehetett kihagyni! Ugye rajtam kívül is vannak kert és virágmániások itt? :)

Minta

Ígéretemhez híven lefényképeztem a készülő mintát, ami az új táskámat fogja díszíteni.

1800-as évek végefelé készült az eredetije egy mintakendőre. Én 16-os ecrü színű etamin csíkra, DMC 51-es fonallal készítem. Szerintem gyönyörű "Nap" színei vannak. Egyszerűen imádom. Első látásra beleszerettem ebbe a fonalba. Amúgy is, mint tegnap írtam nagyon szeretem a narancs, piros, vörös, bordó színeket. Öltözködésben is nagyon szívesen alkalmazom.

Tatyó

Hahó, itt vagyok, nem tüntem ám el. Csak egyszerre annyi minden foglalkoztat, hogy be kell osztani az időmet.

Hímzés terén sokat nem haladtam előre, készül az én házikóm is lassan, és közben más felé is kacsintgatok. Hugomnak elkészült a névnapi ajándékom, egy nyári táska személyében.

Casamia február-március

Elkészült a Casamia naptáram márciusi képe, mivel az előzőt nem mutattam, most együtt a kettőt fotóztam le. Nagyon jó csinálni, nagyon szeretem és olyan jó nézni ahogy alakulnak a képek. :D

Most gyorsan elkezdtem előkészíteni a SAL projekthez az anyagot, már minden fonalam megérkezett hozzá. Nagyon kíváncsi vagyok már. :)

SAL projekt 1.

Tűbarátnőimmel együtt egy új projektbe, Stitch-a-long (SAL) kezdek én is. Ez újra egy 1 éves időtartamot fog jelenteni, de más lesz mint, az előző RR. Kedvet kaptam hozzá, pedig, hogy fogadkoztam, hogy egyhamar semmi közös és ilyenek. Lám, lám, és mégis. De olyan jó hangulat lengi körül, nem bírtam ellen állni és a minta is nagyon kedves, bájos.

A fonalakat már nézegettem, néhány színem hiányzik csak, a héten szerintem meg is veszem. Nagyon finom pasztelles árnyalatok, rég varrtam ilyesmit, jó kis ellentét lesz a Casamiás projektemmel. Az anyagon sokat töprengtem, mindenképpen valami lenes, rusztikus. S, ahogy telik az idő, egyre jobban hajlok a rusztikus aidára. A színéhez, cirmosságához nagyon tetszenek a színek, amiket a tervező használt. 16-os vagy 18-as, még nem tudom. De aztán az is lehet, hogy meglátok még addig valamit és ...