Régen irtam már, azóta el is telt a karácsony. Persze nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem. Ez az évvége valahogy legyürt minket, betegség betegség hátán. Kórházból ki, kórházba be. Cicusom kijött a kórházból sőt, azóta már egészen jól van. Hétfőn kezdünk egy immunerősitő kúrát, ami kb fél évig fog tartani, remélem a hatása előbb, jóval előbb fog jelentkezni. Hogy teljes legyen az öröm, az ünnepek előtt Attilám vonult be a kórházba generátor cserére. Már ő is jobban van, bár még mindig kimélő üzemmódban. Nem emelhet, nem emelheti a kezét és nem hajolhat előre. Jó mi? Igy karácsony előtt kifejezetten szuper volt. És hát, hogy a magamét is hozzá tegyem a show műsorhoz, 22-én, pénteken délelőtt porszivózás közben megint megzakkant a gerincem. Kicsifiam kanalazott össze az előszobában. Mikor Attila telefonált a kórházból, hogy túl van a műtéten és este hazahozhatom, meg sem mertem neki emliteni. Mit mondjak iszonyú szar érzés, hogy nem lehet rám számitani. :( De hazahoztam ám! :)) És persze, hogy teljes legyen a boldogságom, ahelyett hogy javult volna az állapotom, vasárnap már 2 percet sem birtam vizszintes póz nélkül ki. Ennyire rossz még sosem volt, 5 percenként fogott el a zokogás. És ehhez az is hozzátartozik, hogy gyógyszert nem nagyon vehettem be a 27-i utazás miatt, mikor is nekem kellett vezetnem Győrbe, anyósékhoz, mert persze az egy szentségtöréssel ért volna fel, ha holmi apróbb-cseprőbb nyavajákra hivatkozva lemondanánk az utat. Ergo egész nap feküdtem és felváltva jajjgattam, bőgtem, anyáztam. Nem mondom, ilyen lazán még sosem készültem a karácsonyi ünnepekre egész nap heverészve, himezve, már amikor nem jajjgattam. Szenteste detto. Anyuval együtt akartunk készülni az esti vacsival, mint ahogy már pár éve, de ebből semmi sem lett. Én a nappaliban vizszintesen, közben magyaráztam ki mit hol talál. 25-e detto. 26-án mentünk anyuékhoz nagycsaládilag. Mindezektől függetlenül nagyon jól telt mindhárom nap. Na ennyi elég is a karácsonyi sztoriból... Ó, azt azért még hozzáfűzném, hogy finom, kis romantikus estéket is képzeltem, kis gyertyafény, halk zene, közös fürdőzés...masszázs...nem is írom tovább mert még elpirulnak egyesek. Ugye sejtitek, hogy nyöszörögve, kripliként ez sem működik. Ilyen az én formám.
Ha másra nem is, de arra jók voltak az elmult napok, hogy haladgattam a Casamiával, elkészültem a szeptemberrel és az októberrel.
Két hónap hiányzik még, nagyon klasszul néz ki. Töretlenül nagyon tetszik, DE már nagyon elegem van belőle. Szóval, kitartás elvtársnő. Remélem minél előbb meglesz mostmár, kicsit filoztam is már a kereten, hogy milyet is szeretnék. Így néz ki az aktuális rész, az egészet nem tudom mutatni, annál nagyobb már.
Himzés, még mindig... himzőkislányok jobbra-balra izgalmas SAL-okat hirdetnek. Egyik jobban vonz mint a másik... együtt himezni helyes kis mintákat, hmmm nagyon szeretek... elfilozgattam az anyagokon, fonalakon... DE aztán elgondolkoztam, számotvetettem magammal, a terveimmel, hiszen ott vár a csipkebogyós UB képem és egy hármas virág szett a Susannából, az étkező asztal fölé. Nem is beszélve a Maryse féle SAL-ról, amit eldöntöttem, hogy folytatni fogok. Aktuálisan januártól kezdem, minden hónapban a saját havi képet fogom elkésziteni, nem baj, hogy kettő már kész van, ott majd kicsit pihenek. :) Mivel az egész év már a rendelkezésemre áll, időben tudok filozni, ha változtatni akarok kicsit a mintán vagy a szineken a saját kedvem, izlésem szerint.
Tehát: csajok, akiknek van kedve folytatni újult erővel a Maryse féle SAL-t, tűre fel!!! :)))
