2007. december 4., kedd

Valami mindig történik...

Nincsenek egyszerű napjaink mostanában. Patrim, október óta majdnem egyfolytában beteg. 1 hét ovi, 1-2 hét otthon. De most aztán, úgy gondolom mi visszük el a hangszórót. Vasárnap hajnal óta 40 fokos lázzal küzdünk, ami nem nagyon akar lejebb menni. Már mindenki ki van borulva, merülve, fáradva. Vasárnap az egésznapost hűtőfürdő, lázcsillapítók tengere után este végre kijött az ügyeletes orvos. Nem sokat ért, jól letolt mindenért, afféle igazi csőrmester típusu nő volt. Azon csodálkoztam, hogy párom nem küldte el a bús fenébe. Hétfőn a gyerekorvos is megtekintette a kölköt hmhm valami vírus avagy bacilus? Mivel a helyzet semmit sem változott, kedden ujra irány a doki bácsi, vérvétel, szivhangok, tüdőhangok, s megszületett a diagnózis: tüdőgyulladásunk van. Kaptunk egy szatyornyi gyógyszert. Néhány féle antibiotikumot, néhány féle köptetőt és köhögéscsillapítót, ellen bacikat, amiket kiöl az antibiotikum és még tudomisénmicsodát. Ami tök jó, ha benn maradna a gyerekben. de nem, mert a köhögés következményeként mindent kihány. Enni nem akar, gyakorlatilag vasárnap reggel óta nem evett, és mostmár inni se nagyon. Trükközve kis kortyonként a gyógyszereket közécsempészve ügyeskedünk anyuval, hogy jusson és maradjon is.

Ja, és hétfőtől dolgozom egy igen kevéssé színvonalas és igen kevéssé fizető helyen. :( Fáradt és álmos vagyok. Tű, na az nem volt a kezemben már egy ideje, úgy hogy az előzőleg feltett képekben tessék gyönyörködni.


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails