Kertem - április

Egy kis tavaszi kert részletet fotoztam, mert hamar itt lesz a nyár. Amikor igazán melegre fordul az idő, a virágok is gyorsabb fokozatra kapcsolnak, nyílik egyik a másik után, csak kapkodom a fejem, hogy ne maradjak le egyik szépségről sem...Nagyon szeretem ilyenkor a kertem, naponta nézelődni mi bújt ki, meg van-e minden tulipánom, melyik nárcisz nyílik éppen. S, az újdonság, a magnólia fácskámon megjelent három év után az első virág. Szerintem nagyon kis bájos. Kezdetben egészen sötét bordós-lilás volt a bimbó és ilyen lett mire kinyilt.

Bent Creek SAL - April Glooms

Megérkezett az én esős áprilisom. Valóban nagyon hamar elkészült. Igéretesen alakul már, olyan jó látni. :) És most sikerült egy kis napocskát is elcsípni a fényképezéshez.

UB csipkebogyós...

... folytatás. Tavaly februárban kezdtem el, de a naptár kiütötte a nyeregből. Pontosabban én csináltam volna, de valahogy nem maradt rá idő. Így tudtam, hogy ez lesz a soron következő, mindenképpen folytatni akarom. Így áll jelenleg, pontosabban így pihen több mint 1 éve. De ma elővettem a fiókból és a két SAL mellett ő lesz a folyamatos mű.

Eddig jutottam anno, oldalt megtekinthető a tervezett teljes kép. A blogbejegyzéseim szerint kb 8 nap telt el az első belebökés és ezen kép között. Kiváncsi leszek mennyi idő alatt készülök el vele. Még sosem figyeltem ezt meg, még nem volt olyan munka, amit így készítek el. Most kiváncsi lettem. :) És persze már ennek a képnek is kijelölt helye van a lakásban, mint mindnek, amit magamnak készítek. Ugyanis én nem tudok "csak úgy" böködni. Én szeretem ha van célja a munkámnak. Éppen ezért amikor új munkába fogok, azt mindig átgondolom, hiába tetszik többféle design, minta, kép. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan képek, amik nagyon tetszenek, de soha sem fogom elkészíteni, mert nem illik a lakásunk stílusához vagy az én stílusomhoz vagy csak egyszerűen nem azt a hangulatot árassza, ami az otthonomhoz illik. Asszem ezért is van, hogy ennyi idő elteltével még mindig elakarom készíteni, még mindig töretlenül tetszik a leendő mű. :)

Éppen ezért a MUK-kolásba sem engedem magam elcsábulni. És asszem nem is csábít annyira... sőt... szerintem kifejezetten frusztrálna a sok félbehagyott munka. Mert valljuk be, 8-10-15 félbehagyott munka sosem lesz befejezve. Az izlésünk folyamatosan formálódik a különböző behatások alatt és ujabb minták, designerek tünnek fel, mindig új csábításokkal...

Happy Dance

Tadaaam! És elkészültem az utolsó havi blokkal. Igyekeztem, mert szerettem volna már készen látni.

És íme a teljes naptár XVI. Lajos stílusában. A kép annyira sajnos nem jó de nem volt nagyon türelmem különböző beállításokkal bíbelődni, és a fényviszonyok sem voltak valami jók. Egy évnyi munkámat látjátok, 2007. márciusában szerettem bele és kezdtem el. Asszem a szerelem azóta is töretlen volt. :) Most kicsit furcsa érzésem van, néha jó - néha hiányzó.

Nyúlanyó...

... újra kiült a nappaliba, egy kis húsvéti hangulatot árasztani.

Maryse SAL - március

A kedves kis minta ellenére igen lassan készültem el. Persze az is hozzátartozik, hogy mostanában fáradtabb vagyok, s miután este Patri ágybabújik, énekeltem és megfelelő számú puszikákat adtunk egymásnak, hááát van úgy, hogy néhány x után leragad a szemem. Viszont, már szépen alakul a kép, jó ránézni. Csak kár, hogy ennyire egyedül maradtunk ebben a SALban.

És most teljes gőzzel a Casamia naptár befejező, decemberi blokkjára figyelek. Bár már a táskámban van egy lista skiccekkel, az alkotandó ruhadarabokról kiscsaládunk lányszakasza részére. És hát a hímezendő minták is kinyomtatva várnak, egy tavaszi-nyári banner, mert még nincs ilyesmim, aztán van egy ajándék projektem, PIF-ek, egyéb ajándék tervek, melyek már tolódnak karácsony óta és mindig egy-egy alkalommal későbbre helyezem. És a nagyobb lélegzetű képek. Látom, bele kellene húznom. No, majd igyekszem. :)

Bent Creek SAL - March Blows

Nos íme, a szeles, hűvös március. Nagyon egyszerű és nagyon tetszik! És az ihlet adó "eredeti". :)

Jön a tavasz...

... a kertem legalábbis érzi már. A tavasz első virága a kertemben is kinyilt.

Maryse SAL - február

Íme a februári házikóm. Már készen van ám pár napja, csak épp fényképezni nem tudtam. Mire észbekaptam már sötét volt. Külső fény nélkül viszont nem az igazi. Így is hiányzik a napfény, látszik a képen. Jó hímezni, egyáltalán nem unalmas a viszonylagos egyformaság ellenére. Mindig kiváncsian várom, hogy milyen lesz az aktuális madárka, a házikó színe vagy a felső mintasor formája. Alul, a hónap neve mellett tudatosan változtattam meg a szív színét.

Róka, róka te ravasz...

Kezdődik így a versike, aminek apropóját Patri első farsangi jelmeze ihlette.

Bent Creek SAL - February Glows

Elkészültem a februári mintával, bár elég sokat töprengtem a vonalak színén. A sötét színű lenen nem mutatott az eredeti szín. Végülis e mellett a kicsit színe váltó krémszín mellett döntöttem.

Casamia november

Tavalyi nagy projektem utolsó előtti blokkja is elkészült. Jó kis rész volt ez is, szerettem hímezni, bár az utolsó néhány öltés csigalassúsággal haladt. Kedves férjem jókat mosolygott rajtam, amikor 9-10 óra környékén elvonultam aludni néhány x után.

Bent Creek SAL - January Snows

Hosszas vívódás után belevágtam még egy közös hímzésbe. Már egy ideje szemeztem vele, az csak plusz lelkesítést adott, hogy a blogos lányok is kedvet kaptak hozzá, mikor Nina meghirdette a közös SAL hímzést erre a mintára. Kis családom csak hümmögött, de nekem egyre jobban megtetszett és már ki is néztem a helyét a lakásban. A tálaló szekrényem fölött lesz, úgy gondolom stílusában harmonizálni fog a többi képpel és bútorral. Remélem nem tévedek nagyot. :DD És íme, az elkészült január. Patent még nincs rajta, még várok az ihletre. :)

Maryse SAL - január

Igéretemhez híven, elkészültem a januári házikós képpel. Nagyon jó volt hímezni, jól éreztem magamat közben és ez sokat számít, ez csak megerősített benne, hogy igenis folytatni fogom. És határozottan tetszik amit látok. :))

Az év utolsó napja

Ilyenkor kicsit mindig merengőre vagyok állitva és asszem az idő múlásával mindig kicsit jobban és jobban. Persze nem mondom, hogy nagy Új évi fogadkozó lennék. Nem is hiszek benne és nem is kötődne az új évhez. Amikor a falevelek elkezdenek hullani, amikor igazi szép őszünk van, akkor is ilyesmit szoktam érezni. Kicsit az elmúlás... kicsit a körforgás... van benne valami szomorú és ugyanakkor állandó.

Szóval fogadkozások, tudom én, hogy mit kellene tennem, de tisztába vagyok a saját korlátaimmal, határaimmal. Pl tornázni kellene nap mint nap, a javulásom vagy legalább szintentartásom záloga ez lenne és az eszem tudja is, na de amikor nincs időm és nincs energiám... persze olyankor is kellene... türelem is kell, a családhoz, a mindennapokhoz... és mosoly... és csak úgy élvezettel élni az életet... ezt mind tudom és igyekszem is... ehhez nem kell fogadalom. Nem is fogok fogadkozni. :) Teszem amit tudok.

Persze nem csak a naptári év vége hat igy rám, saját éveimen is ilyenkor fordul a számláló. Ilyenkor pontosan kiszámolom... elszörnyedek... aztán próbálok nem foglalkozni a számszerű adatokkal... végülis mindenki annyi idős amennyinek érzi magát...csakhát a kisördög azért néha belepiszkál az ember lelkébe... ... Imádom a marcipánt, s ez asszem réges régi szülinapok tortájának a fantasztikus rózsadiszeiből ered. Emlékeimben gyönyörű rózsaszin rózsák voltak a tortámon, melyek később kinézetükhöz méltóan illatosak és puhák voltak. Idejét sem tudom már hogy mikor volt utoljára marcipán rózsával teli tortám. Nem is szeretem a tortát, anyósommal eleinte komoly vitáink is voltak ez ügyben. Miért gyürjem le, ha ki nem állhatom?... viszont a marcipán... hmmmm....

Ami még mostanság sokat foglalkoztat, a barátság. Bimbozó új barátságok, régi barátságok... milyen mélyen is érintenek minket, mennyire tartósak, maradandóak... léteznek-e egyáltalán vagy csak én látok többet mint a valóság? Régi barátság mely kiürül, üressé válik... halogatott találkozások... kifogások. Fájó érzés, de nem új keletű, már régebbi. S az új barátságok... kis izgalommal teli tapogatások a másik felé... reakció-ellenreakció... még nincsenek válaszok, csak kérdőjelek.

Telik, múlik az ünnep...

Régen irtam már, azóta el is telt a karácsony. Persze nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem. Ez az évvége valahogy legyürt minket, betegség betegség hátán. Kórházból ki, kórházba be. Cicusom kijött a kórházból sőt, azóta már egészen jól van. Hétfőn kezdünk egy immunerősitő kúrát, ami kb fél évig fog tartani, remélem a hatása előbb, jóval előbb fog jelentkezni. Hogy teljes legyen az öröm, az ünnepek előtt Attilám vonult be a kórházba generátor cserére. Már ő is jobban van, bár még mindig kimélő üzemmódban. Nem emelhet, nem emelheti a kezét és nem hajolhat előre. Jó mi? Igy karácsony előtt kifejezetten szuper volt. És hát, hogy a magamét is hozzá tegyem a show műsorhoz, 22-én, pénteken délelőtt porszivózás közben megint megzakkant a gerincem. Kicsifiam kanalazott össze az előszobában. Mikor Attila telefonált a kórházból, hogy túl van a műtéten és este hazahozhatom, meg sem mertem neki emliteni. Mit mondjak iszonyú szar érzés, hogy nem lehet rám számitani. :( De hazahoztam ám! :)) És persze, hogy teljes legyen a boldogságom, ahelyett hogy javult volna az állapotom, vasárnap már 2 percet sem birtam vizszintes póz nélkül ki. Ennyire rossz még sosem volt, 5 percenként fogott el a zokogás. És ehhez az is hozzátartozik, hogy gyógyszert nem nagyon vehettem be a 27-i utazás miatt, mikor is nekem kellett vezetnem Győrbe, anyósékhoz, mert persze az egy szentségtöréssel ért volna fel, ha holmi apróbb-cseprőbb nyavajákra hivatkozva lemondanánk az utat. Ergo egész nap feküdtem és felváltva jajjgattam, bőgtem, anyáztam. Nem mondom, ilyen lazán még sosem készültem a karácsonyi ünnepekre egész nap heverészve, himezve, már amikor nem jajjgattam. Szenteste detto. Anyuval együtt akartunk készülni az esti vacsival, mint ahogy már pár éve, de ebből semmi sem lett. Én a nappaliban vizszintesen, közben magyaráztam ki mit hol talál. 25-e detto. 26-án mentünk anyuékhoz nagycsaládilag. Mindezektől függetlenül nagyon jól telt mindhárom nap. Na ennyi elég is a karácsonyi sztoriból... Ó, azt azért még hozzáfűzném, hogy finom, kis romantikus estéket is képzeltem, kis gyertyafény, halk zene, közös fürdőzés...masszázs...nem is írom tovább mert még elpirulnak egyesek. Ugye sejtitek, hogy nyöszörögve, kripliként ez sem működik. Ilyen az én formám.

Ha másra nem is, de arra jók voltak az elmult napok, hogy haladgattam a Casamiával, elkészültem a szeptemberrel és az októberrel.

Két hónap hiányzik még, nagyon klasszul néz ki. Töretlenül nagyon tetszik, DE már nagyon elegem van belőle. Szóval, kitartás elvtársnő. Remélem minél előbb meglesz mostmár, kicsit filoztam is már a kereten, hogy milyet is szeretnék. Így néz ki az aktuális rész, az egészet nem tudom mutatni, annál nagyobb már.

Himzés, még mindig... himzőkislányok jobbra-balra izgalmas SAL-okat hirdetnek. Egyik jobban vonz mint a másik... együtt himezni helyes kis mintákat, hmmm nagyon szeretek... elfilozgattam az anyagokon, fonalakon... DE aztán elgondolkoztam, számotvetettem magammal, a terveimmel, hiszen ott vár a csipkebogyós UB képem és egy hármas virág szett a Susannából, az étkező asztal fölé. Nem is beszélve a Maryse féle SAL-ról, amit eldöntöttem, hogy folytatni fogok. Aktuálisan januártól kezdem, minden hónapban a saját havi képet fogom elkésziteni, nem baj, hogy kettő már kész van, ott majd kicsit pihenek. :) Mivel az egész év már a rendelkezésemre áll, időben tudok filozni, ha változtatni akarok kicsit a mintán vagy a szineken a saját kedvem, izlésem szerint.

Tehát: csajok, akiknek van kedve folytatni újult erővel a Maryse féle SAL-t, tűre fel!!! :)))

No, akkor ássunk még egy kicsit lejjebb...

Asszem, nekem jó kis ásóm van, sikerült még mélyíteni a gödrön. :( Pénteken Patrit kórházba kellett vinnünk. Kétoldali, nagykiterjedésű, súlyos tüdőgyulladást diagnosztizáltak a Heim Pál kórházban, ahol azonnal benn is tartották a gyereket. Lányom igazi hősként viselte a macerát, bár nagyon fáradt volt, hörgött-zörgött a karomban szegény, járni már nem nagyon birt. Ettől függetlenül, mikor a kézfejét preparálták (branült tettek be neki rögtön) sírás, zokszó nélkül viselte. Sőt! Jó ízűen beszélgetett vérvétel közben a doktor bácsival. Aztán még az éjjel megkapta az első gyógyszeradagját intravénásan, gondolom ezért is kellett a branül. Ezt is jól viseli.

Nagy örömömre két nap elteltével javul már a kisasszony, szinte lement a láza teljesen, a crp-je is jelentősen csökkent. Bár még mindig nagyon sápadt és fáradt, a kedve sokkal jobb már.

Asszem ennyi telik most tőlem, folyamatosan bent vagyunk vele a kórházban, csak éjszakára jövünk el, pihenni muszály valamennyit. Hétvégén hárman váltottuk egymást anyuval és Attilával. A jövőhét húzósabb lesz, anyuval ketten váltjuk egymást. Megyek is, majd jelentkezem. Addig is "legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít" :)

ezt most olvastam...

... megtetszett...

"A gödrök első számú szabálya: ha benne vagy, ne áss tovább. Csak ne lenne ilyen remek ásóm."

Valami mindig történik...

Nincsenek egyszerű napjaink mostanában. Patrim, október óta majdnem egyfolytában beteg. 1 hét ovi, 1-2 hét otthon. De most aztán, úgy gondolom mi visszük el a hangszórót. Vasárnap hajnal óta 40 fokos lázzal küzdünk, ami nem nagyon akar lejebb menni. Már mindenki ki van borulva, merülve, fáradva. Vasárnap az egésznapost hűtőfürdő, lázcsillapítók tengere után este végre kijött az ügyeletes orvos. Nem sokat ért, jól letolt mindenért, afféle igazi csőrmester típusu nő volt. Azon csodálkoztam, hogy párom nem küldte el a bús fenébe. Hétfőn a gyerekorvos is megtekintette a kölköt hmhm valami vírus avagy bacilus? Mivel a helyzet semmit sem változott, kedden ujra irány a doki bácsi, vérvétel, szivhangok, tüdőhangok, s megszületett a diagnózis: tüdőgyulladásunk van. Kaptunk egy szatyornyi gyógyszert. Néhány féle antibiotikumot, néhány féle köptetőt és köhögéscsillapítót, ellen bacikat, amiket kiöl az antibiotikum és még tudomisénmicsodát. Ami tök jó, ha benn maradna a gyerekben. de nem, mert a köhögés következményeként mindent kihány. Enni nem akar, gyakorlatilag vasárnap reggel óta nem evett, és mostmár inni se nagyon. Trükközve kis kortyonként a gyógyszereket közécsempészve ügyeskedünk anyuval, hogy jusson és maradjon is.

Ja, és hétfőtől dolgozom egy igen kevéssé színvonalas és igen kevéssé fizető helyen. :( Fáradt és álmos vagyok. Tű, na az nem volt a kezemben már egy ideje, úgy hogy az előzőleg feltett képekben tessék gyönyörködni.

Casamia augusztus

Nos hát, sikerült elcsipni egy kis napsütést, így olyan jó derűs szinezetű lett az aktuális képecske. Bár nem kicsi tornamutatvány árán sikerült. Olyan jó ránézni. :))

Újra itt ...

Végre, végre ma voltam utoljára a kórházban. Hosszú 3 hét volt, remélem, hogy eredményes is. Az elmúlt időszakban alig volt energiám bármit is csinálni. Azokon a napokon, mikor kezelések voltak, mint egy agyhalott zombi tengtem-lengtem és általában 9 körül már ágynak is zuhantam. A kevéske időm arra volt elég, hogy a kedvenc blogjaimat elolvasgassam.

A kórházmentes napok estéjén, azért picit bökögettem is, így időre elkészült tesóm szülinapi ajándéka: egy téli banner. Egész kis helyes lett szerintem, az uj tulajdonosnak is tetszik. Legalábbis remélem. :)) Sajnos a kép nagyon szürkés, de hát a napocska nem kényeztet el minket mostanában.

A Casamiámat is készítgettem, elkészült az augusztus és már a szeptembert bökögetem. Hasítok mi??? :)) Most megint úgy érzem nem lesz meg karácsonyra, hiszen hátra van még három hónap képecskéje múltkoriban nagyon optimista voltam. Sajnos. Pedig nagyon elképzeltem az előszobába a tükör mellé, no de karácsony után is szeretni fogom ám, csak mégis jó lett vóóóna.

Ilyet se mondtak még...

Történt ugyanis, hogy Krisztián a szünet elmúltával lelkesen vitte ellenörzőjét az iskolába, új fazonját megmutatta annak, aki egy kicsit is érdeklődött. :) Tetszést aratott általában a darab, a technika tanár viszont alakított. Ő is megdícsérte, de azt azért hozzáfűzte elég becsmérlő hangsúllyal, hogy "persze ez egy nagyon egyszerű öltésfajta" és rögtön előadta, hogy bezzeg ő milyen szépet fog majd a gyerekeknek tanítani. Szemem, szám tátva maradt, mikor fiam mesélte a storyt. Persze tudom én, nem egy Renoir van a gyerek ellenörzőjén és még csak nagyon meg sem kellett erőltetnem magam vele, na de még is, áljon meg a menet!... :S

Röpül az idő...

... bizony, észre sem vesszük és itt a karácsony. Többen írták, hogy elcsendesedtek a blogok, mindenki ritkán jön. Megnéztem az előző bejegyzésem dátumát és hát nem tegnap volt. És még csak azt sem mondhatnám, hogy rengeteget alkottam. Valahogy rohan az egyik nap a másik után. Persze mindig van valami. Már második hónapja megy az ovi, és Patri nagyon jól érzi magát, aminek nagyon örülök. Sajnos az október eléggé náthásan köhögősen telt, a gyerekek egymást fertőzik körbe-körbe. Így most a második hetet tölti itthon a lányzó, persze most őszi szünet van a suliban így mindenképp itthon maradt volna, kicsit boldogítani a családot. :) És közben kikúráljuk őnagyságát. Napi háromszori játékunk, a háromféle orrspay fújkálása, a negyedik lötyit csepegtetni kell a teájába.

Közben anya szerencsésen túl van a műtéten és nagy örömünkre már itthon lábadozik. Nagyon jó látni a megkönnyebbülését, és hát elárulhatom nagy kő esett le az én szívemről is. Nagyon izgultunk mindannyian. Emlékbe megkapta a csavarokat, nem semmi méretűek, nem bízták a véletlenre a dolgot.

A héten még pihi, itthon a teljes család, sőt a hét vége felé még Győrbe is ellátogatunk. Aztán jövő héten mozgalmas napjaim kezdődnek. Egy kezeléssorozatot kezdek el, aminek következményében talán két hónap múlva... talán... javulni fog a gerincem, a hátizomzatom és a tudomisén mim állapota. Mert persze érthetően, egyértelműen senki sem bír fogalmazni. Jópofa, hogy az orvosok időnként homlokegyenesen mást mondanak a kezelésekről... tornázni kell - nem szabad tornázni ... feküdni kell - nem szabad feküdni. Na majd megokosodok jövőhéten. Úgy is ott töltöm a fél életem.

És egy ici-picit azért hímeztem is. Krisztiánnak már egy ideje ígérgetem, hogy megcsinálom az ellenörzőborítóját. Sikerült megegyeznünk a mintában, színben... és... végre elkészült.

A pasik és a hímzés

No, hát tudom én, hogy nem könnyű esetet választottam, de kedvesem most sem hazudtolta meg önmagát. Aktuális téma, a banner a falon. Kérdem tőle: Láttad? Mit szólsz? Erre ő: jó, jó, de nem gondoltam, hogy ki is fogod rakni. Kicsivel később: áruld már el, hogy mi a csudáért abc-van rajta? Mi köze a töknek az abc-hez? És különben is mit akar jelenteni az abc??? Vettem egy nagy levegőt, nyitottam a számat, na majd jól elmagyarázom, aztán becsuktam és vonogattam kicsit a vállamat. Hát, elárulom, ott álltam, néhány éves művészettörténeti, textiltörténeti tanulmányok után és nem tudtam mit mondani életem párjának.

Őszi banner

Végre, végre elkészült. Lassan már kifelé járunk az őszből a hétvégén szinte már tél lesz. :(( De most már kint van a falon, szinte az egész konyha-étkező-nappali komplexumunkból nézegethetem. Tudom, hogy az apró tökök az alján nem igazán jók oda, de nem bírtam ellenállni, a kísértésnek, hogy azt is odabiggyesszem. :))

Casamia július

Elkészültem a soron következő hónappal, a júliussal. Sőt már bökögetem az augusztust is. Lehet, hogy még a végén utol érem magam? :))