"...fagyot fújó Február..."
Anno még 13 éves korom körül kaptam az első korcsolyámat. A következő hétvégén lelkesen indultam barátnőmmel együtt a budapesti műlyégpályára. Aki ismeri a viszonyokat az tudja, kezdő kis mazsoláknak nem egyszerű ott az élete és ez régen sem volt másként. Az igaz, hogy a következő hétfőn torna óra helyett a kispadon ültünk felmentve, mert annyit estünk, hogy vánszorogni is alig bírtunk, de megtanultam korcsolyázni, a mai napig is elég jól tudok. A hét fényképét Sabine Scheckel készítette, lehet, hogy neki is voltak hasonló élményei? :)
Ti hogy viszonyultok a téli sportok sikamlós örömeihez?
Ti hogy viszonyultok a téli sportok sikamlós örömeihez?
4 megjegyzés:
Évek óta érlelődik a gondolat bennem, hogy megtanulok korcsolyázni, de félek, hogy összetöröm magam. Így lehet, hogy csak álom marad. :(
Très beau blog...
Phan: mint mindenre, erre is érvényes a fokozatosság :)
Kislánykoromban olyan helyen éltünk, ahol szinte társadalmi kötelesség volt a korcsolyázás :D A szombat estét szinte mindig a pályán töltöttük, még nyáron is, mert folyamatosan üzemelt. Sőt, még saját korcsolyapulcsim is volt, mert kabátban nem lehet...
Aztán elmúltak azok az idők.
Egyébként nincs olyan, hogy én és a téli sportok :D
Na, nekem pont ilyen a régi korim! Abban aztán tényleg egy szenvedés korcsolyázni. Erre akkor jöttem rá amikor pár éve szülinapomre vettem magamnak (kisszerénykevok) egy műanyagcipőset, jó drága volt, ráadásul a következő héten learázaták vagy 70 százalékkal. Ajánlom mindenkinek, tényleg élvezet. Főleg eséseknél, bár fiatal koromban nem fáj elesni. Ki érti ezt?
Megjegyzés küldése