Lassan, lassan elkészült az augusztusi képecske. Egyszerű kis minta és még is oly lassan haladtam. :( Pontosabban a haladás az ment, már ha leültam csinálni.
Gondolatban annyi mindent készítenék, de sajnos nincs rá idő. Sokat gondolkodtam a múlt héten történtekről, az iskola kezdésről és, hogy úgy gondoltam no majd a jövő héten már talán beáll a rend és időm is több lesz. Nos nem... Az is eszembe jutott az elmélkedéseim közben, hogy ha egy lakótelepen laknék kis gyerek nélkül mennyivel több időm volna. Magamra csuknám az ajtót és én is kipróbálnám a különböző technikákat, alkothatnék, örülnék, megmutatnám mindenkinek, bezsebelném a dícséretet és míly boldog lennék... de utána rögtön az is eszembe jutott, hogy így viszont az illatos kertemben csodálgatom az épp kibúvó őszi kikericseimet, az anyukám szerint, finom és illatos estikéket, szemlélgetem, hogy bizony gazolni kellene már nagyon. És ma reggel, mikor Krisztián fiam gyanusan szipogva mellém bújt az ágyba és röviddel utána már zokogott és kibökte, hogy kiolvasta a Pál utcai fiúkat, már mindent értettem... aztán jött Patrícia is, féltékenyen szemlélve összeölelkezésünket és ő is bekúszott a takaróm alá a másik oldalamra. És ahogy magamhoz öleltem két gyermekemet az én könnyeim is potyogni kezdtek és úgy éreztem senkivel sem cserélnék a világon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése