Akár szeretjük, akár nem, eljönnek a életünkben a változás pillanatai. Különbözőképpen éljük meg, nekem írás kényszerem támad. Írtam már többször is naplót, napi rendszerességgel, füzetkét, afféle párnakönyvet a feltámadó gondolataimnak, örömömet, bánatomat, keserűségemet kiírni magamból.
Most is jelentkeznek már ennek a jelei, egyre többet beszélgetek magamban, magammal.
S, a változás oka, csepp lánykám március végefelé betölti harmadik évét. Persze még nem megy oviba, azt majd csak szeptembertől, legalábbis most így gondolom, és az óvodák sem gondolják nagyon máshogy. Szóval még van idő a nagy elszakadásig, de már most összeszorul a szívem a gondolatra, hogy nem leszünk együtt nap mint nap. Szóval óhatatlanul eljön a pillanat mikor mindkettőnknek megváltozik az élete. Őbenne bízom, hogy könnyen veszi talán, hiszen olyan nyitott érdeklődő kislány, biztosan fog neki tetszeni a sok újdonság.
Magam miatt többet aggódom, mit fogok csinálni, hogyan is lesz tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése