Aggódva pillantgattam a fejem fölé, miközben lánykámat vártam, s az utolsó lépéseket bizony futva tettük meg a kocsiig. A sötétszürke fellegek szélénél gyönyörű sugarakkal sütött a nap és az eső hatalmas cseppekben dobolt az autóm tetején. Még egy nagy lendületet véve beszaladtunk a házba és az előszobából figyeltük az időt: Patri a szivárványt várta, én egy kiadós esőt a védett féltett virágaimra...aztán a szél hipp és hopp elkergette a napot, s nekünk még csak a reményünk sem maradt, hogy újra megláthassuk a csodát. De nem baj, már láttuk, tudjuk, hogy van, s újra lehet még...
Nem trükk, két szivárvány jelent meg egymás fölött. Sajnos nem látszik, de az alsó gyönyörű teljes színskálát kiadó széles szalag volt. Csak mire a gépet előkaptam már jelentősen halványult.
1 megjegyzés:
Gyönyörű!!!!!!
Megjegyzés küldése