Hibiscus

Hibiscusaimat még az első októberi hidegek alkalmával bemenekítettem a teraszról.

Hiszen az éjszakai néhány fok nagyon kevés nekik. Sőt, igazság szerint

eléggé el is késtem a művelettel és elég sok növény eldobálta a levelei jó részét.

Néhány nap múlva megállt a levéldobálás és legnagyobb meglepetésemre

intenzív bimbóképződés indult el. Persze nem annyi mint nyáron,

mert nyáron káprázatos virágözönt csodálhattam.

Volt, hogy 30-40 bimbó is volt egy-egy tövön. A barack színű hibim a legkomikusabb,

az összes levelét eldobta és most a kopasz ágak végén csücsülnek a bimbók.

A nagy meglepetést az angol kisasszonyok hozták. Velük nagyon sokat kínlódok.

Talán írtam már, hogy nyáron kilendítettem őket is a teraszra, megszoksz vagy megszöksz alapon.

Az első stresz után mindegyik hozott gyorsan egy virágot, bizonyítván, lám-lám érdemesek ők a törődésre. No de, utána csak nem jutottunk dűlőre. Hozták a bimbókat, de le is dobta mindegyik.

Most viszont, hihetetlen változás történt, egymás után bújnak elő a bimbók

és csodálatos virágokká fejlődnek.

Love Bite

Pride of Acadiana

Fire Works

ez egy nyári kép a teraszon:

Lányok!

Van egy fiatal barack színű, dupla virágú. Ha valaki szeretné szívesen elajándékozom.

Az egyetlen kitétel, hogy érte kell jönni a XVIII. kerületbe.

ilyen virágja van őkelmének:

Hosszú hallgatás...

után jöttem kicsit mesélni, bár nem tudom hiányoztam-e valakinek... :)
Nem történt semmi extra, csak folyamatosan zajlott az életünk.

A boka balesetemet követő pihenés után eléggé aktív időszak következett az életemben.

A hétköznapjaimat az iskolás gyermekek töltik ki, ebben az évben leginkább Patrícia.

Azt hiszem már nem igazán emlékeztem rá milyen is egy kis elsős emberke élete,

mintha Krisztiánnal nem lett volna ennyire szoros a napirendünk.

Sajnos napköziben nem végeznek a leckével, így itthon folytatjuk és ez eltart vacsoráig...

és ez így megy hétfőtől péntekig.

Szeptember közepe óta a hétvégéink is nagyon impulzívak voltak, többször voltak vendégeink,

mi is jártunk vendégségben, és utaztunk is többször a kórussal. Nagyon jó volt, nagyon élveztem,

bár azt nem mondom, hogy nem éreztem úgy hétfőnként, hogy még egy pihenőnap de jó is lenne.

Kicsi hímzés, egy kevés kötögetés, lassan lassan haladgatok.

De most mutatok néhány képet.

Belinda őszi játékán nekem kedvezett a szerencse, íme a nyereményem:

Kórusomat is megemlítettem, egy hétvégét töltöttünk Slovákiában Selnice városában, két szuper hangversenyt adtunk egy kórustalálkozó keretein belül, másik út Egerbe vitt minket, ahol az Országos Minősítő Hangversenyen vettünk részt és a legmagasabb elismerést hozhattuk el.
Kórusunk Aranyfokozatú Hangverseny Kórus rangra emelkedett.

A szakrális hangverseny ebben a barokk minor katedrálisban zajlott: