Elérkezett nálunk is a ballagás napja, sőt azóta el is telt. :) Elballagott a kisfiam ahogy kell, szép szál, sudár legénnyé növekedve, életünk első öltönyét felöltve, sok virágot ölelgetve. Lelkesen fotózgattam, néha elmorzsoltam egy-egy kósza, eltévedt könnycseppet és időnként összemosolyogtunk mi ketten, ő a színpadon állva én a nézők között, mikor kissé hosszúra sikerült egy-egy beszéd és különösen fellélegeztünk mi, mindannyian a végetnemakaróhosszúságú tangóharmónika zeneszám végén.
Volt egy kis eső, ragyogó napsütés és fullasztó meleg is. Miközben esett az eső, Patrícia végre feljogosítva érezte magát, hogy odaállhasson a bátyó mögé, védőn, pusztán karitatív jelleggel. Én pedig titkon bezsebeltem jó néhány felnőtt kíváncsi suttogását, miszerint kihez tartozik az a szépséges kis királylány? :)
S, az izgalmak után kerti partynak álcázva egy jót vacsoráztunk, beszélgettünk családilag, barátilag. Az idő kegyes sőt kedves volt hozzánk, a kellemes zöldben, árnyékban, kicsiknek és nagyoknak egyaránt röpült az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése