A szerencsésé lehet egy szép tatyó. Itt!
2009. február 23., hétfő
2009. február 22., vasárnap
Újra tatyó
Néhányan, ilyen-olyan formában jeleztétek felém, hogy eltüntem, hiányoltok. Köszönöm a figyelmeteket, igazán jól esik. Az elmúlt 1-2 hétben a jelmezekkel voltam elfoglalva, a még mindig kissé rakoncátlankodó varrógépemmel, mert hogy varrókás elképzeléseim voltak.
Volt egy régebb óta húzódó adósságom, biztos emlékeztek rá, a szülinapomra hirdetett játék nyertesének, Hortenzitának az ajándéka végre végleges formát öltött. Remélem, hogy nem tévedtem, hiszen tudom róla, hogy kedveli a lila színt és a kézműves kiegészítőket. Így ez a lilás-bordós táska kifejezetten az ő részére készült. A táska gombja, nekem a japán zent idézi, tudtam, hogy erre a táskára teremtett. Kedves Zita, hordjad egészséggel és jókedvvel. :)
Az apró narancsos-barnás virágos "szatyor" egy kis inycsiklandó finomság kíséretében Nina névnapi ajándéka lett. A választásom itt is tudatos volt. Decemberi szülinapjára Ninát egy barna virágbetétes táskával leptem meg, így ez a mostani ajándék a kiegészítője vagy más szóval a kisérője annak a táskának. Nina, boldog névnapot!
A másik, rózsás "szatyorka" pedig még nálam van a fiókomban, szintén egy kedves bloggerínára vár, aki nagyon kedveli a rózsát. Amolyan "csere" kedveskedésnek szánom :))
Barátság díj
Egy kedves díjjal ajándékozott meg Nina, Edige, Dia és Elina az elmúlt napokban. Köszönöm szépen, jól esett, hogy rám is gondoltatok. Kicsit gondolkoztam, hogy mit is csináljak, mert tudom, hogy idő hiányában elég lassan reagálok. Azt is tudom, hogy egy kicsit bennem is visszatetszést keltett ez a sok díj és kérdezőcske. De, és most engedtessék meg nekem, hogy úgy gondoljam, hogy ezt a díjat nem a blogom, hanem én kapom, a barátságunkért és így már igenis sokat számít a szememben. És éppen ezért én nem szeretnék viszont jelölni, mert az már milyen bugyuta. Így inkább egy nagy ölelést küldenék a barátaimnak, akik remélem, hogy magukra ismernek. :))
2009. február 18., szerda
Farsang az iskolában és az oviban
A kis királylányomnak ma volt a farsang az oviban. Mikor hazaértünk újra felvette a ruháját és vidáman pózolt a fényképezéshez. A ruha egy kis malőr miatt tegnap éjjel készült el ebben a formájában. :) Drukkoltam is, mert a tulaj már mélyen aludt és így nem tudtunk próbálni.
Nos, a legény már más kategória, nála nekem kellett udvarolni kicsit, hogy újra magára húzza a "bajor sörtáncos" hacukát. Ez amolyan osztály jelmez volt. Mindig egy adott témában kell egy produkciót végrehajtani. Szerencsére ezzel sok dolgom nem volt. Egy hosszú kord nadrág rövidült le és kapott pántokat. Pánt nélkül tökéletes játszó, bicigliző és focizó nadrág lesz tavasszal.
Nos, a legény már más kategória, nála nekem kellett udvarolni kicsit, hogy újra magára húzza a "bajor sörtáncos" hacukát. Ez amolyan osztály jelmez volt. Mindig egy adott témában kell egy produkciót végrehajtani. Szerencsére ezzel sok dolgom nem volt. Egy hosszú kord nadrág rövidült le és kapott pántokat. Pánt nélkül tökéletes játszó, bicigliző és focizó nadrág lesz tavasszal.
2009. február 17., kedd
2009. február 8., vasárnap
Szabadnapok, na persze...
Az elmúlt héten síszünet volt az iskolában, így három szünnap nekünk is "járt". Talán már január óta tervezgettem, ácsingóztam... nos, ahogy én elképzeltem: gyors rendrakás aztán hímezgetés, varrogatás, kötögetés egész nap... délelőtt...délután... közben egy-egy finom tea. Ehhez képest a hetet az autószerelőnél kezdtem, ugyanis lejárt a kocsink forgalmija és zöldkártyája...aztán varrógépszerelő... riasztószerelő... számítógépszerelő... gyermek szerelő...ugyanis az első szabadnapom reggelén Patri belázasodott, megint folyik az orra, köhög, fullad. :(( A dottore már igen tanácstalannak tűnik. Így tovább lépünk, kaptunk egy szép szívhezszóló beutalót a tüdőgyógyászatra. De nem aprózzuk el, még két külön specialistát keresünk mi is. Mindezek tetejében szombaton fellépésünk is volt, de ez most valahogy a dupla szívás, szimpla élvezet kategóriából. Az egész délutánom ennek jegyében zajlott, mikor hazaértem beájultam az ágyba. A vasárnap pedig elrepült...
2009. február 5., csütörtök
Sál, csak úgy ...
Készülget Kriszo sálja, már nem kell sok hozzá és teljes lesz. A két végén dúsabb a csavarás, közben ritkásabb. Halvány mogyoró a színe, a sapekja is ilyesmi színű... most éppen. Ugyanis ezen a télen ez már a hármas számú áldozat. Az előző kettő hűtlenül elhagyta a gyereket... de az is lehet, hogy a gyermekcsém eléggé trehány... nagyjából ez a szezonális átlaga... egy szó mint száz, nem a legdrágább, kincsértékű fonalat választottam, mert tartok tőle, hogy nem éri meg a tavaszt. :))
2009. február 2., hétfő
Kötés
Olyan sok szépséget látok mostanában a blogokon, hogy nem hagyott nyugodni. Régebben jól ment, úgy gondoltam leporolom a tűimet és a tudásomat és én is belefogtam egy kendő kötésébe. A kiválasztott a Shetland Triangle kendő lett. Első pillanatban megfogott a mintája. Fonalat pedig a Burda boltban választottam hozzá, szuper őszi színei vannak, egyszerűen mesés. A fotó sajna nem adja vissza az igazi színeket. Elég vastag és igen szöszös, igazi őszi kendő lesz. Bár én tavasszal is szeretném majd hordani. :) Nagyon élvezem újra a kötést, biztos, hogy nem ez lesz az utolsó darabom. :)
2009. február 1., vasárnap
LHN - Home of a needleworker (too) - 2.
Mesés blog ...
... jelzővel illette blogomat "Csicsóné". Köszönöm a kedvességed. :)
Nos, nem is tudom mit írjak magamról, már olyan sok mindent meséltem, nem tudom, hogy tudok-e újdonságot írni, ráadásul, ami függőség. Nem is tudom van-e ilyesmim nekem. Hol a határ függőség és örömteli elfoglaltság között?
Tehát:
* fekete tea ivó vagyok, a reggelem nem indulhat tea nélkül és igazán akkor esik jól ha forró.
* "Helyszínelők" szinte mindegy, hogy melyik, sokszor még a többedszer látott filmet is képes vagyok végig nézni.
* metrón mindig olvasok, természetesen könyvet ... a munkába járás egyetlen pozitívuma
* kicsi korom óta a színek szerelmese vagyok. mindegy, hogy mi: ceruza, textil, fonal
* internet :)
A szabályok értelmében jelölnöm kellene blogokat, de egyrészt tudom, hogy lassan reagálok és dönteni sem tudok, annyiotokat olvaslak szívesen. Így én maradok most csendes olvasótok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)