Íme a júniusi házikóm. A keretet kétszer varrtam, nem tetszett az eredeti piros. Így sem tetszik. :( De egyenlőre marad. És a madárkával sem vagyok elégedett. Én is hímeztem neki szemet, így viszont most állandóan odavonzza a tekintetemet. Kontúroztam a hátát, nem tetszett. Kibontottam. A májusi madárkánál pontosan ezeket végig játszottam már. Amúgy helyes kis minta, jó volt hímezni. Bár nem tudom, hogy a 12. házikónál is ezt mondom-e majd. :D 
Hát igen, eltelt egy újabb év, vége a sulinak. Hétfőn évzáró volt és megkaptuk a bizonyítványt. És mivel nekünk tegnap bekellett iratkozni az új iskolába, így hivatalosan is, ugyan még a nyári szünet előtt, de 5. osztályos lett a kisfiam. Furcsa érzés. Kisfiú és nagyfiú egyben. Hol így, hol úgy látom őt. Izgalommal nézünk a jövőbe, hiszen az új iskola + a felső tagozat egy jóval nehezebb falat lesz mint eddig volt. Matematikai tehetség gondozó osztályba fog járni, ahol emelt szinten tanulják a matematikát.
Óóóó és hát nem is meséltem. Meg lett ám az a fránya esődzseki. A szekrényükbe bezárva várta rendetlen gazdáját. Én azért nagyon boldog voltam ám. :DD
Elkészültem az áprilisi résszel. Még mindig levagyok maradva sajnos az elképzelt ütemtervhez képest. Na de majd még remélem juniusban behozom. Töretlenül nagyon tetszik, nagyon szeretem hímezni és nem okoz semmi gondot a hímzés a különböző munkák között, a normál fonal és a multi színek közötti váltás.
Nézegettem mindenfelé a helyes kis apróságokat, mígnem arra jöttem rá, nekem is mindenképpen kell ilyesmi. Majd szétvetett a vágy, hogy én is birtokolhassak valami ilyesmi hímzett kis mütyűrt, valami ki szépséget. Meg is indokoltam magamnak, hiszen nekem még nincs is tűpárnám, az ollóm is lecsúszik, elbújik mindig ide-oda. A neten találtam egy fényképet, és végképp beleszerettem, úgy döntöttem el is készítem magamnak, hiszen mostmár komoly indokom is van rá. :)
Szépséges kötött holmik hatására, melyeket Évi és Hortenzita blogján láttam, előkerestem a saját félbehagyott munkáimat. A folytatásra érdemesnek talán ezt az egy nyári csipkepulcsit ítéltem. Persze mindenképpen átalakítom kicsit, most némileg más az elképzelésem. De lefényképeztem egy kis részletét nagyjából így néz ki. A szín nem tökéletes, amolyan fáradt rózsaszín és pamut fonal. Igazi nyári pulcsi lenne... :D
Általában női létem és én jól elvagyunk egymással. De ma este úgy tizenegy óra tájékán kiszakadt belőlem egy sóhaj, "asszem legközelebb férfinak kellene születnem". A számítógép elől egy hümmentés jelezte, életem párja hallotta a fakajomat. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Holnap hajnalban, nagyobbik csemetém elmegy négy napra eredei iskolába, ami, amúgy nem más, mint egy négy napos kirándulás. Gondolván egy nagyot, kicsi csibémet elpasszoltam a mamáékhoz, hogy a kora pitymallati kelésre való tekintettel, tán jobb lenne ha nem lábatlankodna még ő is körülöttünk. Kisebb nagyobb hercehurca után öt óra tájban haza is értünk Krisztiánnal. Apácska már otthon volt, kedvenc helyén a számítógép előtt gubbasztott. Gyakran merengek el azon, hogy a fenébe bírja a szeme az állandó monitorozást. Nekem kifárad a szemem, bepirosodik, ég ha sokat nézem a monitort. Főleg ha még nagyon figyelek is valamit.
Szóval rövid téblábolás után hat órára elmentem énekelni, a mai volt az utolsó próbánk a nyári szünet és a keddi fellépés előtt. Nem sokkal kilenc után értem haza. És itt kezdődött a kálváriám. Krisz cuccait még összekellett szedni és bepakolni. És a tengernyi szendvicset amit rendelt elkészíteni. Engem viszont leginkább egy jó fürdés vonzott meg némi vacsora. Rövid ec-pec után a vacsora győzött és a tányérommal a számítógépem felé vettem az irányt. No de amint leültem kedvesem azonnal figyelmeztetett teendőim ellátására. Mikor finoman érdeklődtem, hogy mi lenne ha mondjuk férfikéz által készülnének a szendvicsek... Rövid, tömör lakonikus "nem" volt a válasz.
Szóval neki álltam robotolni. Újabb döbbenetem kiváltója családunk ifjabb pasija volt. Fiam trehánysága nem ismer határokat. Valahogy nem nagyon akarja kinőni eme rossz szokását. Az iskolatáskájából kibányásztam a tolltartóját meg 1-2 füzetet. Siralom... még jó hogy jövőhéten vége az iskolának. Méretét tekintve, gondoltam szendvicseknek meg egyebeknek jó lesz az a hátizsák amiben az edző felszerelését szokta hurcolni. Na hiszen... elviekben naponta visz tiszta göncöt gyermekem. Rendes anya lévén erre próbálom rászoktatni, viszont nem ellenőrizgetem nap mint nap. Na most, 4 pár különböző stádiumban lévő fehér zoknit bányásztam ki, 2 pólót egy tisztát és egy kevésbét, ...
De az est fénypontja az volt, mikor szembesültem azzal, hogy a drágám elhagyta a majdnem vadonatúj esődzsekijét. Ugyanis nem találom sehol. Attila emlékezett, hogy az utolsó hűvös tavaszi napok valamelyikén, a kimosott tiszta és eltett kabátot ujra elővették, de hazafelé már, jó idő lévén elfelejtődött a reggeli viselet. Nekem viszont nem tünt fel a létszámhiány a rengeteg ilyen olyan kabát között, egészen mostanáig. Kilenc évnyi ilyen-olyan intézmény látogatása után még mindig nem sokat változott a helyzet. Szerintem mi tartjuk a rekordot a különböző ruha és egyebek elhagyása terén. Emlékszem a régi lakásunk közelében volt egy kötöttárú boltocska. Szerintem forgalmának a jelentős részét mi csináltuk, sapka, sál, és kesztyű személyében. Minden ősszel tonnányi radírt és grafit ceruzát veszek, annak reményében, talán kitart... félév végén mehetek újabb beszerző körútra.
És mindezek után jöttek a fránya szendvicsek és az ominózus mondat...
Tadaam! Elkészültem a táskámmal. Teljesen friss, ropogós most készült el 1 órája. A varráson még közben is variáltam, de végre kész. :) A belső bélés nem lett nagyon bohém, inkább visszafogott, elegáns lett. Sőt kicsit továbbfejlesztettem és mobiltartó és toll tartó zseb is került a zippzáros zseb mellé. Sőt, mivel a kulcsaimat mindig keresem, arra is született egy megoldás. Kiváncsi vagyok milyen lesz használatban. :)
