Január

Néhány éve...jó néhány éve megígértem magamnak, hogy minden hónapban vagy legalább évszakonként készítek egy apróságot. Csak úgy, a saját örömömre, valami kis haszontalant vagy hasznosat ;) Őszintén szólva ez nem igazán valósult meg, így ebben az évben is ígéretet tettem. Persze sok helyes kis hímzett apróságom van, néhány saját munka és néhányat úgy kaptam tűbarátnőktől. Egy a közös bennük, hogy mindegyiket imádom és nagy becsben vannak. Jut belőlük a hálószobába, a nappaliba, a konyhába is.

Januári választottam ez a helyes vörösbegyes, bogyós téli apróság. A tervezője ismeretlen, a pinteresten jött velem szembe a grafika.

Idén télen sajnos kevés madárka látogatja a kertünket. A kosztosaink leginkább cinkék, verebek, gerlék. De néha, sétáink során volt már szerencsém megpillantani vörösbegyet is, ahogy vörös mellénykéjében egy bokor alatt kutatott eleség után.

Az első

Néhány éve Szilveszter estéjén elkezdek egy új projektet. Az utóbbi években valami kötött és jó (lenne) ha piros és leginkább egy pulóver. Mert Anettől így tanultuk. Na ez nekem sosem piros,

pedig mindig tervezem, és igen ritkán pulcsi.

Decemberben kitaláltam, hogy szeretnék egy saját magam által bekötött naplót készíteni. Úgy döntöttem, hogy újévi projektnek hímezni fogok és könyvet kötök. Viszont ráfoghatjuk, hogy piros vagy valami olyasmi, távolról. ;)

Imádatos volt, élveztem minden percét a hímzésnek. A könyvkötészet pedig új kihívás volt számomra.

Tanulságos volt, vannak hibái a darabnak, levontam a konzekvenciákat. Viszont minden pillanatát élveztem, szóval lesz még folytatás.

És ahogy kell, a szabadsag utolsó napjaira elkészült, beüzemeltem es azóta táskám lakója, tennivalóim, gondolataim örzője.

2019/2020

Néztem az utolsó dátumot, 2 kerek éve nem írtam, sőt már néhány nappal el is múlt.

Rég nem készítettem évértékelő tablót az elkészült munkákból, az újfajta évértékelő nem szokásom, papíron semmiképp,

max fejben vonok le némi következtetést.

De ez az év vége más. Végig gondoltam és akárhogy is kutatok emlékezetemben, az elmúlt évben siralmasan,

megdöbbentően kevés alkotás született a kezeim között.

Persze, mondhatom azt, hogy ez az év más volt, más fronton teljesítettem,

ami kétségbevonhatatlanul tény. De ezzel együtt hiányzik az alkotás.

Azt nem mondom, hogy semmit nem készítettem, és több minden félig kész van már, de az elkészült, befejezett munka kevés.

Szóval álljon itt figyelmeztetésnek a részemre, hogy az alkotás fontos része az életemnek,

a lelki egyensúlyomnak, tehát fontos. Fontos, hogy szakítsak rá időt.

És az is fontos, hogy egy munkát vigyek végig, mert a végig vitt, befejezett munka után érzett elégedettség is része az alkotás örömének.

Fontos része.

Azt nem tudom, hogy látja-e, számon tartja-e még valaki a blogomat,

kicsit olyan érzés, mint egy palackba zárt üzenet, ami hányódik a tengeren.

Valaki kifogja és elolvassa a benne lévő írást, vagy sziklának csapódik és elenyész a habokban.

Tehát, viszlát 2019, üdvözöllek 2020.