...sajnos egy csepp időm sincs a szabad alkotásra. Mindig így van, most is és remélem a jövőben is így lesz.
Ami nagyon jó és örömteli és részben persze kötelesség, de már várom az édes semmit tevést, lazítást, kötetlen csapongást és tobzódást a választható alkotások között. :)
De már látom az alagút végét, remélem ti is. S utána ígérem jövök.
Addig egy képet hoztam, idén felavattam apukám által készített új madár etetőnket, a régi renoválásra szorul.
S tegnap egy tengelice csapat járt nálam vendégségben.
Nyáron, hajnalban gyakran felébredek a dalos madarak sok színű koncertjére és mindig eszembe jut, hogy vajon hány fajta, kifélék, mifélék énekelnek a bokrainkon, fáinkon elbújva.
Nos, ők ezek szerint itt élnek, eddig még egyszer sem sikerült őket megpillantanom, de most olyan hosszan időztek az etetőben, hogy sikerült őket lencsevégre kapni.
