Barbi, játékában kincsértékű csecsbecsékre és a "dolgos" kezekre volt kiváncsi. Íme az enyém, mely épp az autót vezeti és a kincsek melyek éveken keresztül a mindennapjaimhoz tartoztak. A szerepjátékos dobókockáim és a szerencse kavicsaim. A napokban újra előkerült, fiam kacsingat rá, hogy lassan új kalandok felé sodorja a bátor utazót.

Hibiscus - újra

Nos, elkészültem az ismertebb, vagy legalábbis számomra ismertebb fajok tablóival. Többször fotóztam, direkt az egyazon tő különböző virágzási időben produkált különbözőségeit szerettem volna megmutatni. A dupla piros matuzsálem pici formai különbséggel, de azonos virágokat produkál. A másik három változtatja a színét és formáját. A szín függ a napszaktól, a helytől, hogy mennyire napos. A forma függ az évszaktól. A duplák ősszel előfordul, hogy szimpla virágot hoznak. A bibe hol önállóan áll, hol kis szirompamacs lesz a végén.

Az intenzív tavaszi metszést követően, június végére virágözönnel hálálják meg a törődést, mely folyamatos virágzással eltart a tél elejéig.

Erdély 1.

2009. júliusában Erdélyben turnézott a kórusunk. Kíváncsian vártam, hogy saját szemmel is lássam az oly sokat emlegetett régi magyar tájakat, melyet az olvasmányainkból, médiából, történelemkönyvekből már egy kissé megismerhettünk.

Egy kis történelmi áttekintés:

Erdély földrajzi-történeti-politikai alakulat Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén. Ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája miatt tekinthető önállónak.
Tágabb értelemben az Erdély vagy jelenkori Erdély elnevezés alatt ma többnyire Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja Belső-Erdélyt, a Partiumot és a Bánság keleti nagyobb részét. E két utóbbi térség együtt Külső-Erdélynek is nevezhető.
Szűkebb értelemben Erdély, a történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége.
A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor a Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. A magyarok fokozatosan megszállták Erdély egyes részeit. Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így már a Magyar Királyságba olvasztás előtt is magyar fennhatóság alatt volt.
Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. Az utóbbiakat akkor vlachoknak (oláhoknak) nevezték, és a megtelepedésükre vonatkozó első hivatkozások a 13. század elejéről származnak

Tervezett körutunk a történelmi Erdélybe vezet, melynek főbb állomásai, Kolozsvár – Nagyszeben – Székelyudvarhely – Illyefalva – Nagyvárad.

Első nap: július 11. szombat

Szombat reggel izgatottan toporgunk az almazöld mercedes buszunk mellett, viszonylag gyors bepakolás után útnak indulunk a román határ felé. Csendes a busz, néhányan halkan beszélgetnek, néhányan a hajnali alvást pótlandóan szundikálni próbálnak. Az alföld egyhangúsága engem is elringat, le-lecsukódik a szemem. Egyenlőre fogalmam sincs még arról, hogy az elkövetkező 9 napban komoly erőfeszítésembe fog kerülni, hogy amint busz kerül a fenekem alá, ébren bírjak maradni.
Átlépjük a határt és végre emelkedni kezd a táj és egykettőre fent vagyunk a Király-hágón.

Sallai Márti, magyar-történelem szakos tanár kórustagunk közben Erdély történetét mesélte.
Menetközben a buszról megtekintettük a régi Boncza kúriát, Márti mesélt Adyról, Csinszkáról.
Kőrösfőn sétáltunk, megtekintettük a híres kirakodóvásárt és a kőrösfői református templomot. A négy fiatornyos templom 1764-ben épült, középkori templom alapokra. Ekkor készült kazettás mennyezete is, melyet nagy részben Umling Lőrinc festett. A templom majd minden szegletét kalotaszegi asszonyok hímzett munkái díszítik.

Miután hiába kerestük a kopjafás temetőt szép lassan visszasétáltunk a buszhoz és irány Kolozsvár, szállás és a vacsora a Református Teológia Internátusában. Nem sejtve a miránk váró négy derekas emelet megmászását teljes menetfelszereléssel, mert ugyebár lift az nincs. Hogy is lenne, nem a hotel ritzben vagyunk, pláne, hogy a hely szelleme nem is engedi elkényeztetni a teológus tanulók testét és lelkét. Nos, a túrát a mosdó és a fürdőhelység után már nem is említem. A megpróbáltatások után megérdemelten ülünk vacsorához az internátus éttermében. Mely után a levezető esti séta elég rövidnek bizonyul Kolozsvár belvárosában. A sötét és a szemerkélő eső elől hamar egy jó kis kocsmában köt ki a társaság java, ahol anekdotázás közben jóízűen csúszik le a söröcske. A köz rökönyödésére én egy finom csésze angolos fekete teával jutalmazom magam.

Egy hatalmas pókra markoltam rá kis híján a szennyes ruha tartóban... még most is majd kiugrik a szívem a helyéről. Pedig mióta itt lakunk, már egész rutinosan kezelem a betolakodókat. Na de ez???!!!???

Hibiszkus

Kezdetként megmutatom két angol származású hibiszkuszomat, melyek a nyár folyamán nyíltak. Megkínlódok velük rendesen, a klíma nem az igazi, az agyon nemesítés miatt nagyon kényesek, nem tudom - egy bizonyos sokkal hisztisebbek, mint az itthon szaporított egyszerűbb fajtáim. Néhányan már tudjátok, hogy az afrikai ibolyák mellett a hibiszkuszok a nagy kedvenceim. Ezek a növények nagy népszerűségnek örvendenek újabban világszerte, nemesítésével is sokan foglalkoznak. Vannak már egész extrém színek is, szerintem az én Gator Pride-om is eléggé "érdekes". Kedvenc férjem szimplán csak ufónak titulálta és eléggé rondának minősítette. Mindenesetre én nagyon örültem az első virágoknak. És persze már felvagyok készülve "mindenre", mint írtam, nagyon kényesek. Az egyik nap jól vannak a másik nap már a teljes keringése a növénynek összezuhan. Az ötből kettő kínlódik jelenleg, nem tudom van-e remény, hogy megmaradnak. Szaporítani is próbáltam, 5 vesszőcskéből talán, talán 1 megmarad. Az egyszerűbb fajtáknál szinte 90 százalékos a szaporítási arányom.

Na, de róluk majd egy kicsit későbbi postban írok, természetesen képekkel illusztrálva. :)

Az elkövetkező időszakban reményeim szerint jövök kicsit gyakrabban. Bár elárulom megfordult a fejemben a blogírás abbahagyása is. Nem tudok lépést tartani, napra kész lenni, mint sokatok. Az alkotásról nem is bezsélve, bár időszakonként fellelkesedek, de hát járjunk a földön két lábbal, szeptembertől újra indul a taposómalom és hát a nyaram sem olyan láblógatós lett mint szerettem volna és elképzeltem tavasszal. És hát tudom én mivel nincs mit olvasni és nézni, egyre kevesebben jönnek, akkor meg minek...

Egy hétig pihentünk-nyaraltunk a családdal, semmi extra, csak laza heverészés, olvasás, társasjátékozás, gyerekek medencéztek, én pedig elmélkedtem, olvastam... és újra úgy döntöttem, nosza lendüljünk bele újra, bár csak a magam módján.

Szóval, lehet újra jövök többet, lehet, hogy csak megígérem, nem tudom.

Előzetesként... Erdélyben turnézott a kórusunk, kicsit mesélek az utunkról, képekkel illusztrálva... néhány nyári kerti képpel is adós vagyok, persze van sok, de igazán a kedvenceimet szeretném megmutatni...pindurit hímezgettem is, BC haladgat...

Nos, ha úgy gondoljátok, gyertek tartsatok velem...

Afrikai ibolya - african violet

Két újabb szépségből készítettem összeállítást. Mindkettő épp teljes pompájában virít.

Remélem nem unjátok még az ibolyás képeket. :) Én egyszerűen nem tudok betelni velük, naponta többször is megnézem őket, ha van rá módom. Kedves férjem elnéző mosollyal a szája sarkában szokott ilyenkor figyelni engem. Amire szükségem is van, mármint az elnéző szeretetére, mert épp az elmúlt időszakban néhány tucat különleges levelet kaptam külföldi és belföldi gyüjtőktől. Nos, egy év múlva majd meglátjuk, sőt remélem, hogy nektek is megtudom mutatni... :))

BC haladás a végkifejlet felé...

Úgy döntöttem, hogy ennek a helyes hónapsorolónak a végére járok. Azt azért elárulom kissé uncsi hímezni a keretet. :)) De mindenképpen leszeretném gyűrni a nyáron. Őszre-télre már más terveim vannak és tiszta lappal szeretnék indulni. A charmok majd csak a legvégén, vasalás után fognak felkerülni.

Hosszú idő után helyrejött, megerősödött és kinyilt ez a szép halvány rózsaszín ibolyám. A fényképen nem igazán látszik, de hatalmas a virágja, még egy 50 forintosnál is nagyobb. California Beauty a neve, s számomra is gyönyörűséges :) ... már csak azért is mert ez az a tő, melyet a 2007-es különlegességek közül megtudtam menteni.

Buckeye Cranberry Sparkler - a neve és a színe abszolúte összhangban van. Mint valami áfonya vagy málna hab. Nem az én nevelésem, csere útján került hozzám egy hozzám egy hasonlóan mániákus gyüjtőtől. :D A virágok már nálam nyíltak ki.

Happy Dance és Tralala

Nos hát... csak elkészültem ezzel a képecskével. Már a fiókban van 1-2 hete, csak nem tudtam fényképezni. Picit pihen, míg eldöl a további sorsa. Már odapróbáltam a helyére, szerintem klassz lesz. :)

Közben már az edzőtáboron is túl van Krisztián. (előtte még olvasta a bejegyzéseket és nagyon örült neki. :)) ) Két hét múlva országos bajnokság Szegeden.

Közben Patrícia is nyaralgatott. Hévíz mellett, Dobogómajorban mamáékkal. Nem sokára utazik tovább...

Izgulok nagyon...

Drukkoljatok lányok, ma versenyez a fiam az evezős Budapest Bajnokságon 13 éves miniként, 11.15-kor indul a futama. Izgulok, mert persze mikor is tetőzzön az áradás a Dunán Budapestnél, mint ma. Aki, gondol ránk, az hagyjon légyszi egy hozzászólást , mert az ifjunak is megmutatom este. :)

Vendég a kertemben - Guest in my garden

Lassan itt az évvége...

... bizony eljutottunk idáig is. Szombat délelőtt megnéztük Patri évadzáró balett előadását. Kissé össze-vissza, időnként a jobb-bal oldalt keverve, de nagyon helyesek voltak a minikék.

Reggeli séta a kertben...

Nos, a tavasz pikk-pakk elszaladt, noha még naptár szerint tavaszt írunk néhány napig, virágaimnál már tombol a nyár. Pünkösd még csak most hétvégén lesz, de virágai már elnyíltak. Nagy kedvenceim ők is, a jobb felső sarokban az egyik új tő, a Duchesse de Nemours virága látható. Bimbósabb állapotban krémszínű. Eszméletlen szép és nagyon illatos!

Mellette a mediterrán vidékek királynője, az egyik leánderem virága látható. Nagy kisérletezésbe fogtam velük, nem is olyan régi még a szerelem, tavaly kaptam nyár elején 3 eléggé felnyúlt, beteg tövet. Eddig még ígéretesen alakul a kapcsolatunk. :))

Az alsó bal sarokban a teltvirágú jezsámen bokrom virága látható, sajnos esti órákban fotóztam. A bódító illatát képzeljétek hozzá, mert van neki. S a színes indiántollakra emlékeztető kis kedves, egész nyáron virít.

Közelről a leánder bimbózó virága. Olyan bájos! Van egy picike fehér is, és most nagyon szeretnék barack és sötét ciklámen színűt is. :))

Jardin Turquoise et Chocolat - 3.

Nem haladtam túl sokat, de úgy gondoltam megmutatom, hogy hogyan alakul. :) Helyes kis kép, még nem döntöttem el, hogy varott befejezése legyen vagy keretezve kerüljön a falra. Közben tervezgetem a további munkákat, hiszen nemsokára jön a nyári szünet, amikor az alkotásra több idő marad. Bár terveink szerint mozgalmas nyár elé nézünk itthon.

Jardin Turquoise et Chocolat - 2.

Nos ez tegnap esti állás, itt tartok vele. A módosítást látjátok is, innentől már a minta változatlanul megy tovább. Hogy Boginak válaszolja a csoki barna és a tűrkiz kombinációt annyira megkívántam. :) Nem a kiírás szerinti színek, Atalie fonalaim nincsenek, így a lelki szemeim előtt megjelent színekhez próbáltam válogatni a dmc fonalak között. :) Az alap pedig 16-os rusztikus aida. Mivel ezt a képet konkrét helyre szánom, az előszobába, ahol a nagy Casamia naptár is van, és mivel az is ugyanerre az anyagtípusra készült így célszerű választás volt szerintem. Ráadásul nincs semmilyen blikfangos öltés így ez sem okoz gondot az aida miatt.

Nagyon jó hímezni, már nagyon hiányzott. :))

Jardin Turquoise et Chocolat - 1.

Hosszan tartó hallgatás után, újra itt. Ezzel a kedves mintával térek vissza a hímzéshez. Egy picit változtattam rajta. Persze még az elején vagyok, de remélem holnap vagy utána tudom mutatni, hogy hogyan állok. Nem volt betervezve ez a kép, de nagyon megkívántam és a lelkemnek is nagyon kellett, mert szó ami szó eléggé magam alatt voltam. :(

Persze kérdezhetnétek, hogy no hol van a kötött akármi, amit elkezdtem, jelentem lassan halad, s mivel úgy készül, mint "magos Déva vára" felépül - visszabontom, felépül - visszabontom. :) De remélem végre eltaláltam a végső formát és mostmár csak türelem és sok balettóra kell hozzá. Ugyanis a lánykám balettórái alatt szoktam kötni, hetente kétszer 1 órában. :))