Hőség...

Varrogattam is mostanában, persze még a nagy hőség előtt. Először is készült még egy tatyó :) Ez most kevésbé kényes színű, fazonra olyan, mint a másik. Ezt most kifejezetten az egyik szoknyámhoz hangoltam, de természetesen más ruhákhoz is jó lesz.

Varrogatni anyuéknál szoktam, ott mindenféle gép, felszerelés áll a rendelkezésemre, csak bekell menni a varró szobába. Az én gépeim sajnos kint porosodnak a melléképületben. Életem kedves párja kitiltotta a házból őket. Pontosabban nem engedi be. Mondván, hogy csúnya és nem tudjuk hova tenni őket. Sajnos mindkettőben igaza van. :( Gondoltunk egyet anyuval és a varrógép fejet, ami eredendően egy táska gép, átcipeltem anyuékhoz, kipofoztuk, beolajoztuk, ezermester apukám megrenoválta az áramhozsegítődrótjait, és tadaaam! működik a darab. Heni ajándékát már azon is bütykölgettem. Persze kiváncsi voltam párom és a varrógép első találkozására. Nem is volt vészes, felszökkent a szemöldöke a homloka közepére és csak annyit mondott: hát ez???? Majd később, egyszer, megajándékozom magam egy új géppel...majd...

PIF

Évitől indult, és mi tovább folytatjuk. Én, Zsuzsához csatlakoztam.

Azt hiszem, ez lehet az alapja a külhonokban működő PIF (Pay It Forward) akcióknak.
Nem kellett sok, hogy én is úgy gondoljam részt szeretnék venni benne. Elolvastam, és nagyon tetszik az ötlet. A lényeg: kapni jó, de adni mégjobb! Az apró örömök minden hétköznapot ünneppé tesznek.

Nézzük a lényeget:

I will send a handmade gift to the first 3 people who leave a comment on my blog requesting to join this PIF exchange. I don't know what that gift will be yet and you may not receive it tomorrow or next week... LOL... but you will receive it within 365 days, that is my promise! The only thing you have to do in return is pay it forward by making the same promise on your blog (or - in your life - if you happen to be blog-less).

Az első három ember, aki jelentkezik itt, megjegyzésben a blogomon és ő is kiteszi ezt a felhívást a saját blogján: küldök neki saját készítésű ajándékot. Nem tudom, milyen ajándékot fog kapni, és ne várja, hogy holnap, vagy a jövő héten megérkezik, de az elkövetkezendő évben biztosan érkezik egy kis csomag tőlem. Az egyedüli dolog, amit kérek érte: te is tedd meg az ígéretet a blogodon (vagy a való életben, ha nincs blogod), add tovább a jótettet.
Az első három emberke, aki jelentkezik, a megjegyzésbe, az küldjön egy levelet a cherrya@... .hu címre a címével, ha van, akkor a blogcímével együtt.

júniusi SAL

Íme a júniusi házikóm. A keretet kétszer varrtam, nem tetszett az eredeti piros. Így sem tetszik. :( De egyenlőre marad. És a madárkával sem vagyok elégedett. Én is hímeztem neki szemet, így viszont most állandóan odavonzza a tekintetemet. Kontúroztam a hátát, nem tetszett. Kibontottam. A májusi madárkánál pontosan ezeket végig játszottam már. Amúgy helyes kis minta, jó volt hímezni. Bár nem tudom, hogy a 12. házikónál is ezt mondom-e majd. :D

Évvége...

Hát igen, eltelt egy újabb év, vége a sulinak. Hétfőn évzáró volt és megkaptuk a bizonyítványt. És mivel nekünk tegnap bekellett iratkozni az új iskolába, így hivatalosan is, ugyan még a nyári szünet előtt, de 5. osztályos lett a kisfiam. Furcsa érzés. Kisfiú és nagyfiú egyben. Hol így, hol úgy látom őt. Izgalommal nézünk a jövőbe, hiszen az új iskola + a felső tagozat egy jóval nehezebb falat lesz mint eddig volt. Matematikai tehetség gondozó osztályba fog járni, ahol emelt szinten tanulják a matematikát.

Óóóó és hát nem is meséltem. Meg lett ám az a fránya esődzseki. A szekrényükbe bezárva várta rendetlen gazdáját. Én azért nagyon boldog voltam ám. :DD

Casamia április

Elkészültem az áprilisi résszel. Még mindig levagyok maradva sajnos az elképzelt ütemtervhez képest. Na de majd még remélem juniusban behozom. Töretlenül nagyon tetszik, nagyon szeretem hímezni és nem okoz semmi gondot a hímzés a különböző munkák között, a normál fonal és a multi színek közötti váltás.

Apróságaim

Nézegettem mindenfelé a helyes kis apróságokat, mígnem arra jöttem rá, nekem is mindenképpen kell ilyesmi. Majd szétvetett a vágy, hogy én is birtokolhassak valami ilyesmi hímzett kis mütyűrt, valami ki szépséget. Meg is indokoltam magamnak, hiszen nekem még nincs is tűpárnám, az ollóm is lecsúszik, elbújik mindig ide-oda. A neten találtam egy fényképet, és végképp beleszerettem, úgy döntöttem el is készítem magamnak, hiszen mostmár komoly indokom is van rá. :)

Felvenni a fonalat...

Szépséges kötött holmik hatására, melyeket Évi és Hortenzita blogján láttam, előkerestem a saját félbehagyott munkáimat. A folytatásra érdemesnek talán ezt az egy nyári csipkepulcsit ítéltem. Persze mindenképpen átalakítom kicsit, most némileg más az elképzelésem. De lefényképeztem egy kis részletét nagyjából így néz ki. A szín nem tökéletes, amolyan fáradt rózsaszín és pamut fonal. Igazi nyári pulcsi lenne... :D

Lenni vagy nem lenni...

Általában női létem és én jól elvagyunk egymással. De ma este úgy tizenegy óra tájékán kiszakadt belőlem egy sóhaj, "asszem legközelebb férfinak kellene születnem". A számítógép elől egy hümmentés jelezte, életem párja hallotta a fakajomat. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Holnap hajnalban, nagyobbik csemetém elmegy négy napra eredei iskolába, ami, amúgy nem más, mint egy négy napos kirándulás. Gondolván egy nagyot, kicsi csibémet elpasszoltam a mamáékhoz, hogy a kora pitymallati kelésre való tekintettel, tán jobb lenne ha nem lábatlankodna még ő is körülöttünk. Kisebb nagyobb hercehurca után öt óra tájban haza is értünk Krisztiánnal. Apácska már otthon volt, kedvenc helyén a számítógép előtt gubbasztott. Gyakran merengek el azon, hogy a fenébe bírja a szeme az állandó monitorozást. Nekem kifárad a szemem, bepirosodik, ég ha sokat nézem a monitort. Főleg ha még nagyon figyelek is valamit.

Szóval rövid téblábolás után hat órára elmentem énekelni, a mai volt az utolsó próbánk a nyári szünet és a keddi fellépés előtt. Nem sokkal kilenc után értem haza. És itt kezdődött a kálváriám. Krisz cuccait még összekellett szedni és bepakolni. És a tengernyi szendvicset amit rendelt elkészíteni. Engem viszont leginkább egy jó fürdés vonzott meg némi vacsora. Rövid ec-pec után a vacsora győzött és a tányérommal a számítógépem felé vettem az irányt. No de amint leültem kedvesem azonnal figyelmeztetett teendőim ellátására. Mikor finoman érdeklődtem, hogy mi lenne ha mondjuk férfikéz által készülnének a szendvicsek... Rövid, tömör lakonikus "nem" volt a válasz.

Szóval neki álltam robotolni. Újabb döbbenetem kiváltója családunk ifjabb pasija volt. Fiam trehánysága nem ismer határokat. Valahogy nem nagyon akarja kinőni eme rossz szokását. Az iskolatáskájából kibányásztam a tolltartóját meg 1-2 füzetet. Siralom... még jó hogy jövőhéten vége az iskolának. Méretét tekintve, gondoltam szendvicseknek meg egyebeknek jó lesz az a hátizsák amiben az edző felszerelését szokta hurcolni. Na hiszen... elviekben naponta visz tiszta göncöt gyermekem. Rendes anya lévén erre próbálom rászoktatni, viszont nem ellenőrizgetem nap mint nap. Na most, 4 pár különböző stádiumban lévő fehér zoknit bányásztam ki, 2 pólót egy tisztát és egy kevésbét, ...

De az est fénypontja az volt, mikor szembesültem azzal, hogy a drágám elhagyta a majdnem vadonatúj esődzsekijét. Ugyanis nem találom sehol. Attila emlékezett, hogy az utolsó hűvös tavaszi napok valamelyikén, a kimosott tiszta és eltett kabátot ujra elővették, de hazafelé már, jó idő lévén elfelejtődött a reggeli viselet. Nekem viszont nem tünt fel a létszámhiány a rengeteg ilyen olyan kabát között, egészen mostanáig. Kilenc évnyi ilyen-olyan intézmény látogatása után még mindig nem sokat változott a helyzet. Szerintem mi tartjuk a rekordot a különböző ruha és egyebek elhagyása terén. Emlékszem a régi lakásunk közelében volt egy kötöttárú boltocska. Szerintem forgalmának a jelentős részét mi csináltuk, sapka, sál, és kesztyű személyében. Minden ősszel tonnányi radírt és grafit ceruzát veszek, annak reményében, talán kitart... félév végén mehetek újabb beszerző körútra.

És mindezek után jöttek a fránya szendvicsek és az ominózus mondat...

Táskám

Tadaam! Elkészültem a táskámmal. Teljesen friss, ropogós most készült el 1 órája. A varráson még közben is variáltam, de végre kész. :) A belső bélés nem lett nagyon bohém, inkább visszafogott, elegáns lett. Sőt kicsit továbbfejlesztettem és mobiltartó és toll tartó zseb is került a zippzáros zseb mellé. Sőt, mivel a kulcsaimat mindig keresem, arra is született egy megoldás. Kiváncsi vagyok milyen lesz használatban. :)

Kertem szépségei

Gondoltam megmutatom, ez lett a jopofa kis gömböcből. Csodájára jár mindenki. :))

Ez pedig egy fáklyaliliom, sajnos a kifejlődéséhez képest gyorsan elvirágzik, de szerintem egész jó pillanatban kaptam el.

májusi SAL

Ezer éve nem jártam itt, de valahogy mindig rohan az idő. Nem is tudom mivel, de elszaladnak a napjaim. Azért a májusi Sal mintával elkészültem én is már egy ideje, csak éppen nem fényképeztem le.

Kertem szépségei

Ezt nem lehetett kihagyni! Ugye rajtam kívül is vannak kert és virágmániások itt? :)

Minta

Ígéretemhez híven lefényképeztem a készülő mintát, ami az új táskámat fogja díszíteni.

1800-as évek végefelé készült az eredetije egy mintakendőre. Én 16-os ecrü színű etamin csíkra, DMC 51-es fonallal készítem. Szerintem gyönyörű "Nap" színei vannak. Egyszerűen imádom. Első látásra beleszerettem ebbe a fonalba. Amúgy is, mint tegnap írtam nagyon szeretem a narancs, piros, vörös, bordó színeket. Öltözködésben is nagyon szívesen alkalmazom.

Tatyó

Hahó, itt vagyok, nem tüntem ám el. Csak egyszerre annyi minden foglalkoztat, hogy be kell osztani az időmet.

Hímzés terén sokat nem haladtam előre, készül az én házikóm is lassan, és közben más felé is kacsintgatok. Hugomnak elkészült a névnapi ajándékom, egy nyári táska személyében.

Casamia február-március

Elkészült a Casamia naptáram márciusi képe, mivel az előzőt nem mutattam, most együtt a kettőt fotóztam le. Nagyon jó csinálni, nagyon szeretem és olyan jó nézni ahogy alakulnak a képek. :D

Most gyorsan elkezdtem előkészíteni a SAL projekthez az anyagot, már minden fonalam megérkezett hozzá. Nagyon kíváncsi vagyok már. :)

SAL projekt 1.

Tűbarátnőimmel együtt egy új projektbe, Stitch-a-long (SAL) kezdek én is. Ez újra egy 1 éves időtartamot fog jelenteni, de más lesz mint, az előző RR. Kedvet kaptam hozzá, pedig, hogy fogadkoztam, hogy egyhamar semmi közös és ilyenek. Lám, lám, és mégis. De olyan jó hangulat lengi körül, nem bírtam ellen állni és a minta is nagyon kedves, bájos.

A fonalakat már nézegettem, néhány színem hiányzik csak, a héten szerintem meg is veszem. Nagyon finom pasztelles árnyalatok, rég varrtam ilyesmit, jó kis ellentét lesz a Casamiás projektemmel. Az anyagon sokat töprengtem, mindenképpen valami lenes, rusztikus. S, ahogy telik az idő, egyre jobban hajlok a rusztikus aidára. A színéhez, cirmosságához nagyon tetszenek a színek, amiket a tervező használt. 16-os vagy 18-as, még nem tudom. De aztán az is lehet, hogy meglátok még addig valamit és ...

Hajó és Kisvakond

Végre bekeretezve, készen van a DIM hajó és a kisvakond is. Hétvégén a szülinapi köszöntésen a gyerekek rögtön a szobába siettek, hogy tegyük fel őket a falra. :)

Énekelek...

Siralmas volt a mai próbánk. Csilla, a karnagy nem volt ma, így az egyik régi tag vezette le a próbánkat. Hááát, mit mondjak, katasztrófális, szétszórt, iszonyú volt. Persze az egész levezetés az volt, naná, hogy így mindenki alul múlta önmagát. És persze mindezt tetézi, hogy jövő hét szombatján lesz a jubileumi hangversenyünk és addig már csak egy próba és egy főpróba lesz. Vér ciki. :( És persze végül iszonyat fejgörccsel tértem haza.

„Torkomban hordom a hangszerem,

egyhangú zajban tovább viszem,

csöndet keresnék megállni fáj,

megyek tovább, megyek tovább.

Közömbös arcok egymás után,

üvegből volnék, úgy néznek rám,

beszélni kéne, hallgat a szám.

Hová is hordom a hangszerem,

énekem tovább már nem viszem,

magamba zárva semmit sem ér,

semmit sem ér, semmit sem ér.

Torkomon a hangok szorítják a húrt,

kiöntöm a szívem kimondom a szót:

Senkinek, vagy mindenkinek,

énekelek, énekelek.”

Kisgyerek korom óta az éneklés hozzátartozik az életemhez. Persze vannak kisebb nagyobb kitérők, de úgy látom és remélem, hogy ahol elkezdődött, sok idő után most ott folytatódik.

Zenei tagozatú általános iskolásként egyenes út vezetett a kórusban való énekléshez, amit az első perctől fogva nagyon élveztem. A hangversenyek izgalma, ahogy fellépdeltünk a deszkákra, Somorjai Józska bácsi mosolya, s ahogy puszit dob a kórusnak a sikeres fellépésekkor még a karmesteri posztról. A mai napig kisért és jó érzéssel tölt el.

Az utazások a nagymamáékhoz, anyu a 3 és félórás autóúton énekléssel kötötte le a két unatkozó lányát. Amiből később szokás lett, Budapesttől Győrig nézelődtünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk, Győrtől Sopronig mindig énekeltünk. És ez így folytatódott, nagylányként is követeltük az éneklést, amibe fahang ide vagy oda, aput is bevontuk. Voltak kedvenceink, kifejezetten utazós dalok. A mozgalmi daloktól kezdve a népdalokon át a különböző slágerekig mindent mindent fújtunk. És a mai napig összenevetünk tesómmal, amikor anyu, így 35 év után is egy-egy általunk még sosem hallott dallal egyszer csak előáll.

Baráti társaságban is mindig élen jártunk az énekléssel. Ó, azok a jó kis nyaralások, táborozások, amikor összegyültünk a gitár körül és énekeltünk.

És most újra a kórus, visszatértem ide, ahonnét elindultam. Újra Kispest és újra egy Somorjai. Csak már nem a gyerekkórus, és ez, annak a régi öregnek a fia.

Kifürkészhetetlenek az útjaink. Csodálattal nézem az épületeket, egy szép műalkotást, egy gyönyörű éneket vagy egy csodás táncot...

Gyakran töprengek azon, hogy valami maradandót szeretnék hagyni magam után. Anyu egyszer azt mondta, hogy ott a két gyermekem, mi mást szeretnék. És igaza van, hiszen ő bennük tovább élek én is... De még is, valami kell... asszem ezért is szeretek hímezni, kreatívkodni, valamit létrehozni... az alkotás öröme... és ilyen az éneklés is. Nagyon szeretem és közben, ha csak egy kicsit, egy kevesetis, de valami szépet tudok, tudunk adni másoknak.

„Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek"

Állóvíz

Őszinte bánatomra az elmúlt héten szinte semmit sem tudtam csinálni, ami a lelkemben égő vágyat az alkotás iránt enyhítené. Valami mindig történt, ami elvont a hímzéstől, a tervezgetéstől. Elsősorban a pánik szerű menekülés egész héten tartott. Talán a jövő hét már nyugis lesz, lassan levonulnak a munkások és visszakapjuk a megszokott kis magányunkat. A délutánok szintén eléggé rohanosak voltak, Krisz iskolájában a szülői értekezletek, kóruspróba, a pénteki farsang a fiaméknál, s ma anyuéknál voltunk, szülinapokat ünnepelni. A csütörtöki kóruspróba után megállapítottam, hogy bizony kevés lesz a hátralévő 3 próbánk a hangversenyig. No, majd kiderül.

***

De, most beszéljünk kicsit a szépségeimről. Megvettem az anyagot az étkezőbe kerülő képeknek. Valamilyen Zweigart, de sajnos, hogy milyen azt nem tudom. A Podmaniczky utcában vettem, kellemes haboskávé színe van. S, a hatást úgy érik el, hogy a vetülék és a lánc fonalak más színűek a szövetben.

El is kezdtem rá ezt a helyes kis UB mintát. Szerintem jó pár lesz a madárkáimnak, a polc két oldalára. Sajnos még csak itt tartok.

Viszont a Casamiás angyalkás képnek nem kapok olyan anyagot, amilyet elképzeltem :( Az anyagok terén kényes vagyok és saját szemmel akarom látni. Sajnos már égettem meg magam, így óvatos vagyok. Már kaptam hibás anyagot is rendelve. Szóval égen földön sehol sincs amolyan békebeli, kávészín lenvászon, amilyenre elképzeltem. Pláne, mivel nem jó a 14-es, mert túl nagy lenne a kép és nem fér el az általam kiszemelt helyre. Így most felülbíráltam az elképzelésemet és rusztikus aidán lesz, abból tudok venni 16-osat és 18-asat is.

Csiripelnek a madárkáim

Elkészültem a madárkás képemmel, pontosabban a gyöngyöket kell még felvarrni a növényekre. Nem volt hosszú munka, de egészen mutatós kis darab lett. Már a helyét is kinéztem. Azért is örülök neki, mert ő az első darabja az étkezőnk falát díszítő képeknek.

Sajnos közben sem érkezett meg az RR-em, pedig nagyon várom már. Sőt, ma írt Bucilla és még őnála sincsen. Hát mit mondjak, nagyon el van maradva a határidőhöz képest. Pedig nagyon szeretném már látni és befejezni.

Tele vagyok tervekkel az elkövetkező alkotásokat illetően, s a kezdéstől immár két dolog választ el, az egyik, hogy jó lenne befejezni a kendőmet (RR) még kezdés előtt. A másik és ez most talán még jobban bosszant, hogy nem kapok egyik darabhoz sem az elképzelésem szerinti anyagot. Vagy esetleg csak rendelni lehet és én biza saját szemmel szeretném látni, megtapogatni, eldönteni. :)

Változás

Akár szeretjük, akár nem, eljönnek a életünkben a változás pillanatai. Különbözőképpen éljük meg, nekem írás kényszerem támad. Írtam már többször is naplót, napi rendszerességgel, füzetkét, afféle párnakönyvet a feltámadó gondolataimnak, örömömet, bánatomat, keserűségemet kiírni magamból.

Most is jelentkeznek már ennek a jelei, egyre többet beszélgetek magamban, magammal.

S, a változás oka, csepp lánykám március végefelé betölti harmadik évét. Persze még nem megy oviba, azt majd csak szeptembertől, legalábbis most így gondolom, és az óvodák sem gondolják nagyon máshogy. Szóval még van idő a nagy elszakadásig, de már most összeszorul a szívem a gondolatra, hogy nem leszünk együtt nap mint nap. Szóval óhatatlanul eljön a pillanat mikor mindkettőnknek megváltozik az élete. Őbenne bízom, hogy könnyen veszi talán, hiszen olyan nyitott érdeklődő kislány, biztosan fog neki tetszeni a sok újdonság.

Magam miatt többet aggódom, mit fogok csinálni, hogyan is lesz tovább.